Bóbitám

[2002. szeptember 29.
Weöres Sándor: A Tündér c. verse nyomán
Módosítva: 2004.]

Bóbita Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, ígér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Bóbita Bóbita épít,
Hajnali ködfal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Béka-király fia-lánya.

Bóbita Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.

ghgjh

Bóbita Bóbita várj még,
Hadd szaladok tova véled,
Itt hagyom érte a kérdést,
Indulok, hordom a szépet.

Bóbita Bóbita kérlek,
Bontsd el a sűrű sötétet,
Tükrödön át ez a kékség,
Égi mesékből a szépség.

Bóbita Bóbita halj meg!
Rongy a szíved csodatündér –
Olyan, mint bárhol a nőben,
Játszom a férfi szívéért.

Bóbita Bóbita ébredj,
Pille a két szemed árnyán
Nézz fel az égre és gondolj
Arra, ki itt ül a párnán.

Bóbita Bóbita jöjj még,
Nevessük együtt a szépet,
Visszakacag ránk a kétség:
Életen át, ki kísérhet?

Kékre fagyott Bóbitával
Csókolok fehér eget –
Nem nyitja meg semmi érzés,
Gúnyosan elhagy e kérdés:

Miért játszunk mindig a mással?
Miért kacsint öt fele hétszer?
Nem hiszed el, ha szeretlek,
S meghalok érted a végén.

- - -

Bár lennék Bóbita mindig!
Szárnyakat kérnék újra,
Nevetve csókot ígérnék,
Testet ölelve, bomolva.

Bár lennék Bóbita veled -
Táncolnék veled,
Játszanék veled,
Építnék veled!

... szeretnék, mindig...

hfkjhakjsg