2015. december 2., szerda

Festival L'Irrégulier - élményeim egy darabja

5 nap a franciaországi Bourg-en-Bresse városban és környékén
5 nap egy inspiráló művészeti és szomatikus fesztiválon


November 24., kedd – megnyitó
Théátre de Bourg-en-Bresse, városi színház, kamara terem


A megnyitó gyakorlatilag két előadást jelentett, meg előtte egy egész rövid felvezető szöveget. Az első darab Indra Slavena szólója volt. Indra a SPARKS projekt egyik angol résztvevője volt, habár csak egész érintőlegesen vett részt a projektben. Korábban a Touchdown Dance Company tagja volt, ma már nem velük dolgozik, de így került Émilie[1] látóterébe. Látássérült kortárs táncos, fantasztikus mozgással.

[1] Émilie Borgo, táncos és koreográfus, a SPARKS egyik felnőtt tanulója, a Compagnie Passaros alapítója, a fesztivál művészeti vezetője és társ-szervezője.


A második előadás Émilie Borgo: Super-Héros c. darabja volt, ami egy rengeteg kellékkel és jelmezzel, meg vetítéssel operáló darab. Gyakorlatilag Émilie szólójára épül, amihez folyamatosan asszisztál egy-két társ előadó, majd a végén színpadra gurul és lépked egy kb. tucatnyi különböző sérüléssel élő "szuperhős", egy közös jelenet és egy tabló erejéig.

fotó: saját

Egyrészt az volt a feladatom, hogy a darab adott pontján felöltöztessek a parókákba és mindenféle holmikba két kerekesszékes nőt, akik addig a nézőtér első sorában várakoztak, mint közönség, majd az aktuálisan nekem szánt kék parókával és furcsa napszemüveggel, meg az ezüst magassarkúval a kerekesszékes hősök után tipegjek. Az élő tablóban mindenki kapott egy szuperhősös képregényt, és nagy átéléssel olvasni kezdtük, majd valaki kiment a színpad elejére, és készített egy polaroid (?) fotót a tablóról... és lement a fény. (A fotót nem láttam, de remélem meg tudom szerezni.)


November 25., szerda – közös improvizáció
La Tannerie – koncert helyszín, Bourg-en-Bresse

Eyes in the Eyes címen egy közös estet láthatott a közönség, amelyen egy algériai származású repper és zeneszerző (AS’N – ejtsd: ásszen) által vezetett, kamaszokból álló inkluzív együttes zenélt, a Cie Passaros  által meghívott táncosok – Lila Derridj, Indra Slavena, Bernadett Jobbágy és Émilie Borgo – táncoltak, és Axel Clair: Eyes in the Eyes című, a kamaszokkal készült videóklippjét mutattuk be, egyebek mellett. Az este programjában helyet kapott egy vers, amit szívesen lefordíttatnék franciáról magyarra, mert a témája izgalmas: a vers egy szerelmi vallomás, amiről csak a szöveg folyamata közben derül ki, hogy tulajdonképpen a kerekesszékéhez írta a fiatal szerző a balesete után, és nem élete szerelméhez. És helyet kapott a Csíramantra című 1perces táncvideóm is, amire aztán felfűztünk egy tánc-etűdöt.

  
 fotók: Pascal Borgo
 
fotók: Pascal Borgo, Catherine Pirat

Gyakorlatilag egész nap a La Tannerie-ben voltunk, próbáltunk, előadtunk, vacsoráztunk közösen. Este egy kiállítás megnyitója is volt ugyanott. A kiállítás a Cie Passaros próbáin és előadásain készült fotókat mutatta be.


November 26., csütörtök – szakmai nap
Előadások és műhelymunka; ESPE iskola tormaterme, Bourg-en-Bresse

A nap programja:
  • Megnyitó és köszöntés
  • Anne Garrigues és Jérémy Damian előadása
  • Anne Garrigues vezette BMC workshop – FASCIA témával
  • Bernadett Jobbágy előadása
  • André Lambert előadása
  • Indra Slavena előadása
  • ebédszünet
  • Indra Slavena és Bernadett Jobbágy által vezetett mozgásos workshop
  • Anne-Catherine Nicoladzé vezette workshop
  • zárókör
Az este programja:
  •  Lila Derridj szólója a Bourg-en-Bresse-i városi színházban



Jérémy előadása

Jérémy antropológus, és a szomatikus technikák és irányzatok kialakulását, és közös vonásaikat kutatja. Előadásában négy időszakot emelt ki, amikor a szomatika élénken jelen volt, és a negyedik korszak napjaink kora.

Érdekest kérdést boncolgatott azzal, hogy vajon mi a közös az un. "szomatikus munkákban"?
  • egy-egy emberhez kötődik a kialakulásuk
  • ez az ember az adott rendszert kísérletezés és tapasztalati munka során alakítja ki; és sok esetben baleset vagy betegség miatt indul el az adott úton
  • egyéni és csoportos munkákat tartalmaz
  • az érintés különböző minőségeit tartalmazza, amely érintések nagyon különböznek az egészségügyben használt érintési minőségtől
  • sok földön fekvés, tónus-munka, mozgásra szánt idő + anatómiai ismeretekre szánt idő + integrációra szánt idő (incorporate, relax)
  • a szavak fontossága: mindenkinek idő arra, hogy megszólaljon, a gyakorlók szavainak és megnyilvánuló tapasztalatainak fontossága, a szavakkal való érintés gondolata – Words are acts, and has effects on the body – a szavak mozgást indikálnak, sokszor hamarabb, minthogy látható volna; kiemelt figyelmi tér
  • a legfontosabb a SAJÁT tapasztalat a folyamat során: the body from an inner point; travel in our inner body; észlelés és érzékelés (perception and sensation); új szenzoros képességek kifejlődése, olyan érzéki csatornák bejáratása, mikről addig nem vagy alig vettünk tudomást
  • megfigyelés
  • test-tudatosságon, tudatosításon alapuló munka (body awareness, consciousness); test és szellem kifejtése a tanulási folyamat által (articulate body and mind through learning); a tanulási folyamat átszűrésze az érzékelési folyamatokon (transmit learning through  sensation); egyéni és kollektív belső tájképek; szinte észrevehetetlen gyakorlati munka



Anne előadása

Anne Bonnie-ról és a BMC kialakulásáról illetve alapelveiről beszélt.


Detti előadása


A szünet utáni visszarendeződés alatt a saját Köztes Tér c. előadásomról és Bóta Ildi Mandalájáról készült fotókat mutattam, de ezekről nem beszéltem igazán – csak annyit, a magyar sparks team bemutatásakor, hogy az ott pl. Feri azon a fotón középen...

Alapvetően tehát a SPARKS hazai vonatkozásairól beszéltem kicsit, illetve magáról a sparks projektről talán 2 mondatot, csak a kontextus kedvéért, mert előtte erről még nem esett szó. Gyakorlatilag a Budapesti meetinget és a Korais BMC LAB-ot részleteztem, illetve mutattam videókat ezekről.
A LAB-ról készült kis felvétel nagy hatással volt az emberekre... volt aki utána jelezte, hogy nagyon megindította a dolog, és volt aki órákkal később, az egész napra vonatkozó záró körben hozta vissza, hogy mennyire hiteles volt látni a munkát a gyerekekkel, és hogy végre látott arra vonatkozóan példát, hogy mit lehet pl. BMC-vel a gyakorlatban kezdeni. Szóval az alkalmazás elég nagy hatással volt.

fotó: Catherine Pirat

Aztán mint legutóbbi projektünk, az Éjszaka Mindenkié programról mondtam kb. egy mondatot, és hogy hogyan vett az egyesület részt benne, meg levetítettem az arról készült filmet is. Eredetileg a Mandalát akartam inkább, de valami tévedés folytán nem az 5 perces verziót vittem magammal, hanem a teljeset, úgyhogy végül a Fehér Paradicsomos együttműködés mellett döntöttem.



André előadása


André egy súlyosan sérült, fekvőkocsis férfi, gyakorlatilag csak mimikával kommunikál. A Passaros társulat tagja, és több előadásban is szereplő. A SILENCE projektről tartott előadást, 2 segítő tolmácsolásával. A projekt során egyrészt André és a társulat a gesztusok és mimika szintjén kezdtek sokat kommunikálni, és tanulni egymástól, meg közös nyelvet kialakítani; másrészt André számára készítettek egy speciális kamerát (a képen is látható), amit a piros gomb segítségével és rádiójelekkel tud irányítani (az a fehár doboz az irányító egység, amin van a kamera mozgatására ikon, és a felvétel, zoom, stop parancsok kiadására is). Ezzel a kamerával André a színpadon élőben vett képeket, amik ki voltak vetítve a hátsó vásznon. (hahó, ez az, amit már min. egy éve érlelek magamban!!!)


fotó: Catherine Pirat


Indra előadása


Indra gyakorlatilag egy kb. 10 perces videót vetített le a mostani társulatával – Salamanda Tandem; illetve beszélt a saját motivációiról egy egész picit, meg az észlelésről, mint kiindulási alapról egy látássérült táncos esetén.


WORKSHOP - co-leading, Indrával


Erről most csak annyit írnék, hogy kint derült ki, hogy programváltozás miatt belefér egy általam vezetett mozgásos folyamat is a programba. Kicsit fejest ugrás is volt, ugyanakkor rájöttem, hogy ha most Budapesten lennék éppen, akkor az ÉNO értelmi akadályozottak napközi otthonában a rendszeres táncot vezetném... vagyis csak a helyszín és a résztvevők mások, én ugyanaz vagyok. Ez segített. 

Indra kezdte a közös folyamatot kontakt órával, amire én rá-úsztam a folyadékok témájával. Ez állt közel, ez volt friss. Még jó, hogy épp előző hétvégén a folyadékok témáját boncolgattuk Ferivel az általa vezetett BMC ® programon, és még jó, hogy a jegyzeteim nálam voltak, és Bonnie cikke is a folyadékokról.

fotó: Catherine Pirat

Lila Derridj: Une Bouche c. előadása

Na ez volt az az előadás – kb. 40 perces szóló, már a színházban –, ami után azt éreztem, hogy itthon is meg kell rendezni valami hasonlót mint ez a fesztivál, és meghívni Lilát, meg Indrát is; és természetesen bemutatni a KÉTséget, vagy ami aktuálisan adódik. Nagyon erős színpadi jelenléttel és vizuális érzékkel megáldott előadó Lila. A hol 100% nőcis, máshol meg butoh-s előadás folyamatos játék és átmenet a „szépség” és a „szörnyeteg” között...

(A korábbi közös impró során mondjuk az is kiderült hogy Lila nem csak ízig-vérig nő, de elég „bossy” is, és szeret ő dönteni és rendezni helyzeteket; de ez a határozottság itt a darab előnyére vált.)


fotó: saját



November 27., péntek – szabadnap
beszélgetés Catherine-el és Anne-Catherine-el, shoppingolás Émilivel

Az erre a napra tervezett szakmai programokat már korábban, a források egy részének elapadása miatt, a szervezők lefújták. Így végre volt egy kis lélegzetvételnyi idő, mindenki számára.



November 28., szombat – a Bál
Ferme á Jazz, koncerthelyszín


Ez szintén egy izgalmas ötlet és struktúra, amihez hasonlót itthon is csinálhatnánk. Ez ugyanis gyakorlatilag egy inkluzív közös tánc volt szuper élőzenére, ahol sérültek és épek, idősek és fiatalok együtt táncolhattak kicsit a buli, kicsit a vezetett táncóra keretei között. Koradélután volt egy workshop, ahol a "táncrendet" jártuk végig, így az itt jelenlévők már tapasztalattal mentek bele a késődélután forgatagába. A bál szerkezete 2 x kb. 1 óra tánc volt, a megfelelő score-ok mentén, közte szünet, büfé, süti, kávé, sör... Zárásként pedig Anna Halprin-t idézve, a Planetary Dance mintájára táncoltunk két körön haladva, és közben ki-ki gondolt valamire amiért most sétál: "I walk for..." - mint egy közös ima. Nagyon jó volt benne lenni. 
 
 
 
fotók: saját