[2010.ápr.20-22.]
Belemerülsz,S én kivetlek magamból,
Mert másra gondolsz,
Mert engem így zavarsz.
Fontos-e, hogy ki vagy?
Vagy az fontos, kivel? -
Az elhagyott Múzsa ekképp énekel,
S haldoklik magában.
Most hogy öleljen ilyen
Bizonytalan, Másra gondolót,
Ha félig-őszinte szád
Bár mosolyog is felém?
És még...
egy lány - nőnemű lény.
Fehér, illékony test, ezernyi gondolat,
s csak beszél, figyel, beszél -
s te iszod a szavakat.
Sejtjeidben rezeg tovább a nő,
akit félig-őszinte szád szerint
nem kívánsz...
de gondolataidat magával
ragadta táncába: Ő.
Neked mindig az kell, akitől
az agyad élvez el?!
Tudom, hogy szerelmes vagy,
félig, kettőnkbe...
még...
Így nem leszünk sosem: egész.
Mert...
nálad Ő, nem tud rólam,
s nálam Ő, nem tud rólad,
de én tudom, hogy nálad Ő,
s te tudod, hogy nálam Ő van.
S így feszül közénk némi gyötrelem.
És bár vággyal oldható anyag vagyunk,
a következő kitudjamikorlesz
viszonölelésig dobozban nem tartható
sem a szív, sem a gondolat.
Mire leírom, megváltozik minden.
Hármasunkból így csináltál négyest,
ami egyensúlyra lelt ugyan,
most még páratlanabb -
innen nézve legalábbis.
S hogy kivel vagy, és kire gondolsz;
melyik fontos? van fontosabb?
És mégis, egyre önzetlenebbül is
önzőn, nem figyelek egészen Rád.
de
