Kalandozás októberen - novemberen át

A Költőknek és a Múzsáknak szeretettel
[és M. Krisztiánnak, természetesen]

[2009.okt.07 - nov.02.]

A költő költi pénzét, s idejét
tölti rám, s velem -
csak még egy sör, vagy kávé,
aztán tovább, tovább:
ki merre feszeng.
Nem udvarlás ez, csak dugni
kéne - mi, babám!
Friss hús, új íz -
bámulatos változatlanság.
A költő hím, a fruska nemét
kitalálhatod - s hogy hol
vagyok én magam, fülbe
súgva száj és szív között,
az a kis késztetés, hogy
szeretni kell: csak te tudhatod.
Csak el ne tévedj, hogy
kit is igazán!
Magát, vagy mást szeresse
a költő? - az ember...
S hogy rám mosolyog, vagy rajtam? -
néhány betűs különbség csupán.
S hogy szerető, vagy szeretett
vagyok-e a dalban - -

Mert versek születnek, s halnak
bele a semmibe.
A költő költ, míg pénze
bírja, s fogy az ideje:
otthon várják, de aki vár, az már
nem a Múzsa, s lévén nem is
kurva - hát hogy fogja így
vágyait világba szórva
önteni a mannát?!
Óh, vers, menj, és tépd szét
azt a fruskát!
Kötözd az ágyhoz, vetkőztesd,
hogy hatoljak belé mohón,
durván, s csöpögjön testén
verítékem minden cseppje!
Hadd hörögjön, s hadd követelje,
mert akarom hogy higgye:
neki végül most, mindig,
csak velem a jó - -

S hogy mindezt épp ki mondja? -
teljesen mindegy.
Vannak női költők, s van, hogy
a fruskák hímek.
A vers meg, ha akarja,
megíratja magát bárkivel.
Hogy most épp te voltál az,
Istenem, ettől épp se jobb,
se szebb nem leszel.
Csak költsd a pénzt, s
szedj föl egy-két fruskát,
s ha időd engedi, írj verseket:
hogy stimmeljen az identitás.
Még egy kávé, tejjel - köszönöm -
csak egy cukrot teszek bele.
Becsukom a füzetem, fizetek.
Most megyek bele - -
gh