[2009. nov. 10-11.]
Te vagy a kell, és a jaj, ne már is,te vagy a gát, és te a patak,
s én közted a tó, mi
egyre mélyül,
mosolyod szél, kavargat.
Érintésed békít, üldöz,
hangod hullámot tör rendemen,
s habzik oldalam a gáton -
mennék már, de nem
engedem.
re
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése