A következő címkéjű bejegyzések mutatása: előadás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: előadás. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. május 11., szerda
2015. november 11., szerda
2014. február 9., vasárnap
És a visszhang...
KÉPEK:
Fekete Attila blogján (és alább néhány)
illetve Mészáros Csaba jóvoltából a FaceBook-on
Fekete Attila blogján (és alább néhány)
illetve Mészáros Csaba jóvoltából a FaceBook-on
[Fekete Attila]
ÍRÁSOK:
- „Aminek nincs tanúja, az nem is létezik” címmel a hvg.hu-n
- és (török nyelven) a török BBC-n
- Táncterápiával a fogyatékos emberekért címen a Népszavá-ban
2014. január 22., szerda
2013. szeptember 16., hétfő
2012. július 31., kedd
a Szigeten
Tarot Labirintus; naponta, 14 órától
http://www.sziget.hu/festival_english/programs/helyszin/tarot_labyrinth.1967.html#p19545
szereplők: http://tarotlabirintus.blogspot.hu/2012/07/sziget-fesztivalon-leszunk-az-iden-is.html
Cirkolabor: No Return; Csütörtökön és Vasárnap, 18:30-tól, Porondszínház
http://www.sziget.hu/festival_english/programs/helyszin/fidelio_ring_theatre.1974.html#p19775
alkotó-előadók: Jobbágy Bernadett, Kecskés György, Nyári-Nagy Ibolya, Török Enikő
http://www.sziget.hu/festival_english/programs/helyszin/tarot_labyrinth.1967.html#p19545
szereplők: http://tarotlabirintus.blogspot.hu/2012/07/sziget-fesztivalon-leszunk-az-iden-is.html
Cirkolabor: No Return; Csütörtökön és Vasárnap, 18:30-tól, Porondszínház
http://www.sziget.hu/festival_english/programs/helyszin/fidelio_ring_theatre.1974.html#p19775
alkotó-előadók: Jobbágy Bernadett, Kecskés György, Nyári-Nagy Ibolya, Török Enikő
2012. május 7., hétfő
Talált tárgy... talált szerep
a beugrás... és a veszekedés miatta feleslegesen
szerelem-féltés, és csodás egymásba oldódás megint
szeretet, kapocs
Talált tárgy 2
rendező: Csetneki Gábor
zene: Lantos Iván
2012. május 2-3.
Malomudvar Színházi Műhely
szerelem-féltés, és csodás egymásba oldódás megint
szeretet, kapocs
Talált tárgy 2
rendező: Csetneki Gábor
zene: Lantos Iván
2012. május 2-3.
Malomudvar Színházi Műhely
2011. december 22., csütörtök
A páratlanság némasága
BUTI – Ördöglakat, 2011. december 22.
Megjelent az Egy, és mozdulni kezdett… s mozgásával
megteremté a sokaságot.
A sokaságot, mely egynemű, s egyetlen pólusával izeg-mozog
szüntelen.
Majd megjelent a második pólus, mely hasonlítani próbál.
Hasonlítani… (mekkora tévedés!)
És a pólusok keveredtek…
S e pólusok találkozásának feszültsége mégis maga a
nyugalom. A szüntelenül meg nem állás, folyton változó nyugalma. S elpihenés.
A sokaságról ismét leválik az Egy…
Páratlanul. A páratlanság némaságával… nem fájdalom ez, s
nem is magány. A páratlan számokban rejlő önkéntelen feszültség természete,
mely teremteni vágyik.
A páratlanság ösztön: hogy létrehozzon, legalább még egyet,
maga mellé… a megnyugvást.
Ez az Egy álma… az álmunk… hogy „körökké kötődjünk sokakkal,
növekvő térré válva”[1]. Ám a
káprázatokon és álmokon túl, mégiscsak marad az Egy… az álmodó… aki teremt. S
keresi az „extázisát, a beteljesülését… mert ez az álom, még befejezetlen”[2].
Adva van egy jó mozgású fiú, aki tele van érzéssel.
Egyszerre erős, egyszerre lágy. És adva van egy csapat kíváncsi srác, aki
hasonlítani próbál. Adott emellett egy sor ember, aki hangjával atmoszférát képes
teremteni, s adott egy nagyon finom kapcsolódás. És születik valami.
Még mindig szeretek férfiakat (…jelen esetben fiúkat…) nézni a színpadon… ha őszintén hagyják, hogy
azok legyenek, akik. És még mindig Balázs a kedvencem… éppen ezért… mert ő
úgy hasonlít, hogy nem hasonlít, pusztán önmagára. S így belőle a kar-rázás egyszerű
gesztusa úgy rázkódik kifelé, mint valami ősi rítus (magától értetődő erő),
amivel hegyet lehet megmozdítani.
És jön egy lány, aki mindenkinél inkább hasonlítani szeretne. Ezért képes
megtagadni női voltát (lányságát) is, és feledni az atmoszférát, ami árad.
Elfelejt kapcsolódni egy belülről fakadó, ösztönös áramlás természetességébe
(amit ez esetben az énekesek teremtenek). A belőle induló lány-csapat is erőtlen marad:
nincs tiszta, női energiájuk, de természetszerűleg a férfi dinamizmus sincs úgy jelen. Csak
számolnak, és hasonlítani akarnak, de már nem tudni pontosan, hogy mihez.
S felvillanásnyi időkre születik csupán…
Majd törvényszerűen összekeveredik fiú és lány… gyermek
és gyermek. És elkezd érződni a
páratlanság. Hogy végül maradjon az Egy… aki adva volt, aki a teremtés
folyamatát elindította. Akihez többnyire hasonlítani vágyunk, s néha hisszük is,
hogy tudunk.
Páratlanul. Végtelenül páratlanul vagyunk, egymás között is. És
ajándék a pillanat, amikor kapcsolódni tudunk egymáshoz… egy máshoz, aki
rajtunk kívül áll. Ünnep.
[1] Rilke
[2] Élőkép Színház: Lepkévé
válás – Konspiráció c. darab szövegéből
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)