Statement

"Too much self-analysis lets the air out of your creative balloon."  Edward Betts

[forrás: http://www.nitaleland.com/articles/statement.htm]

Corridor

dance coding video with Kitchen Budapest

http://vimeo.com/33989262




Dancers: Bernadett Jobbágy, Maria Paz Ramirez, Mária Roskó, Szilvia Németh
Music: Andrés Ortega, Tamás Marquetant
Coders: Gábor Papp, Gáspár Hajdú, Krisztián Gergely, Zoltán Csík

location: Keleti Blokk
2011



a zsűri értékelése /the jury's evaluation:

Folyosó | Corridor
A képi komponálás minősége színhangulata és effektjei minőségében kiemelkedőek. A diszciplínák közötti kommunikáció hiányát azonban nem ellensúlyozza az igényes kivitel.

The imagery’s quality, colours and effects are outstanding. But the nice design doesn’t correct the lack of communication between disciplines.

A páratlanság némasága

BUTI – Ördöglakat, 2011. december 22.

Megjelent az Egy, és mozdulni kezdett… s mozgásával megteremté a sokaságot.

A sokaságot, mely egynemű, s egyetlen pólusával izeg-mozog szüntelen.

Majd megjelent a második pólus, mely hasonlítani próbál. Hasonlítani… (mekkora tévedés!)

És a pólusok keveredtek…  

S e pólusok találkozásának feszültsége mégis maga a nyugalom. A szüntelenül meg nem állás, folyton változó nyugalma. S elpihenés.

A sokaságról ismét leválik az Egy…

Páratlanul. A páratlanság némaságával… nem fájdalom ez, s nem is magány. A páratlan számokban rejlő önkéntelen feszültség természete, mely teremteni vágyik.

A páratlanság ösztön: hogy létrehozzon, legalább még egyet, maga mellé… a megnyugvást.

Ez az Egy álma… az álmunk… hogy „körökké kötődjünk sokakkal, növekvő térré válva”[1]. Ám a káprázatokon és álmokon túl, mégiscsak marad az Egy… az álmodó… aki teremt. S keresi az „extázisát, a beteljesülését… mert ez az álom, még befejezetlen”[2].

 

fotó: Fekete Attila; http://www.fattila.hu/egyeb/lakat/

Adva van egy jó mozgású fiú, aki tele van érzéssel. Egyszerre erős, egyszerre lágy. És adva van egy csapat kíváncsi srác, aki hasonlítani próbál. Adott emellett egy sor ember, aki hangjával atmoszférát képes teremteni, s adott egy nagyon finom kapcsolódás. És születik valami.

Még mindig szeretek férfiakat (…jelen esetben fiúkat…) nézni a színpadon… ha őszintén hagyják, hogy azok legyenek, akik. És még mindig Balázs a kedvencem… éppen ezért… mert ő úgy hasonlít, hogy nem hasonlít, pusztán önmagára. S így belőle a kar-rázás egyszerű gesztusa úgy rázkódik kifelé, mint valami ősi rítus (magától értetődő erő), amivel hegyet lehet megmozdítani.

És jön egy lány, aki mindenkinél inkább hasonlítani szeretne. Ezért képes megtagadni női voltát (lányságát) is, és feledni az atmoszférát, ami árad. Elfelejt kapcsolódni egy belülről fakadó, ösztönös áramlás természetességébe (amit ez esetben az énekesek teremtenek). A belőle induló lány-csapat is erőtlen marad: nincs tiszta, női energiájuk, de természetszerűleg a férfi dinamizmus sincs úgy jelen. Csak számolnak, és hasonlítani akarnak, de már nem tudni pontosan, hogy mihez.

S felvillanásnyi időkre születik csupán…

Majd törvényszerűen összekeveredik fiú és lány… gyermek és gyermek. És elkezd érződni a páratlanság. Hogy végül maradjon az Egy… aki adva volt, aki a teremtés folyamatát elindította. Akihez többnyire hasonlítani vágyunk, s néha hisszük is, hogy tudunk.

Páratlanul. Végtelenül páratlanul vagyunk, egymás között is. És ajándék a pillanat, amikor kapcsolódni tudunk egymáshoz… egy máshoz, aki rajtunk kívül áll. Ünnep.

---

[1] Rilke

[2] Élőkép Színház: Lepkévé válás – Konspiráció c. darab szövegéből

video: http://www.youtube.com/watch?v=qLFU1lfH8Dk

Csokoládé

[2011.11.30.]

Egy srác volt... aki csokit evett...
és vörös volt a haja.

Félbehagyja -
folytatja -
félbehagyja.
Gondosan ráhajtogatva a papírt,
tenyerébe gyűrve morzsolgatja a maradékot.
Majd ismét kihámozza,
harap belőle,
s visszahajtogatja rá a csomagolást.
Vár -
elrakja -
előveszi ismét.
Míg végül, végleg elfogyasztja,
mesteri aprólékossággal,
azt a darabka édeset.

Ül... rézsút velem szemben.
A srác, vörös hajjal...
aki csokit evett.

The path of The Devil in the Labyrinth

OCTOPUS Tarot Labirintus
Living Picture Theater
Sziget Fesztival, 2011

video: http://www.youtube.com/watch?v=htAjG4_CdKM

[The Magician and The Black Magician: from ~15:00]

Down under

első verzióban a jelölő körön
MMS, 2011. nov. 19.
Szóló-Duó Fesztivál 2012

fotó: Mészáros Csaba

Dancecoding video sketch

2011. 11. 07.
Keleti Blokk

www.youtube.com/watch?v=x_e1l3D6XEc&feature=player_embedded

The white pill / A fehér pirula

Kádfürdő színházi fesztivál, Vízraktér
2011. október 29.

Elektro Moon Vision és Onopordum Performance: The white pill / A fehér pirula

Szereplő: Jobbágy Bernadett
Alkotók: Elwira Wojtunik és Láng Csaba Popesz (hang és vizuál), Jobbágy Bernadett, Kővágó Nagy Imre


Egy hangreaktívvá tett, digitálisan installált térben folyamatosan történő, on-going performance, loop... vagyis mintegy élő video-installációként létezik az ember /a nő/ a lélek és a test a kádfürdőbe zárva. 


video: http://vimeo.com/34335072

KNI fotók az előadásról: http://kni7.wordpress.com/2011/10/30/kadfurdo-szinhazi-fesztival-es-palyazat-20113/


korábbi közös (EMV és OP), hangreaktív térrel való munka: http://vimeo.com/26624841

a próbán (vetítés nélkül) készült KNI fotók: http://kni7.wordpress.com/2011/10/28/testkepek-2living-room-no2/

http://vizrakter.hu/programok-2/event/kadfurdo-szinhazi-fesztival-es-palyazat/


Fekete Attila fotói: http://www.fattila.hu/egyebek/kadfeszt/index.html

Örvény

[2011.10.25.]

...
Túl sok az örvény, ha nem egyenes a folyó.
...
Szándék nélküli szeretet, akarat nélküli erő.
Hallom a hangod, hogy hív - a tested hangja.
Önpusztítani vágyom a tisztaságban,
tisztulni a kuszaságban.
Megismersz és félredobsz - féltékeny vagyok máris.
S még most jön csak a tél.

Túl sok az örvény, ha nem egyenes a folyó.
És közben (csak) használódom el.

A tökéletes összhang, belülről kifelé - nincs
ennyi erőm... minden sötétet túlragyogni.
Elvisz az örvény, hisz nem egyenes a folyó.

...
Úgy várni, hogy nem várni, s nem elvárni -
adni, mielőtt feladni...
Szépségre hangolni magunkban a vizet.
...
Próbálom, én próbálom, de
túl sok az örvény, hol nem egyenes a folyó.

Hogy tudok így tényezővé válni?

hisz:
A dugó egy számmal kisebb itt,
mint a lefolyó,
s a vizet csak húzza kifelé
a gravitáció.

Refr.: Ez itt az alternatíva nélküli
tízes évek,
hol maradni csupán a mazochistáknak
kéjes. [refr. 2x - beszédhangon]


És amikor a "lófasz"-on és a "seggbe baszás"-on már túl vagyunk,
s csak állunk fáradtan és némán a szelíd papírlap előtt:

Magunknak kellett mindenre rájönni - hogy most jó pénzért
tanítani akarjunk másokat... "lófasz"-ra és a "seggbe baszás"- ra.

És megbölcsűlve tegyük le a cigarettát, és vágjuk a kést
körténkbe... Adjon az Isten annak is, aki még ma nem evett!

...
De hiszen, mi nem vagyunk bezárva.
Hiszen, nem vagyunk ide bezárva!

De hiszem, hogy nem vagyunk bezárva...
gf

dalocska... elszivárgáshoz

[írom, éneklem... ma este]

A dugó egy számmal kisebb itt,
mint a lefolyó,
s a vizet csak húzza kifelé
a gravitáció.

Ez itt az alternatíva nélküli
tízes évek,
hol maradni csupán a mazochistáknak
kéjes.

valahol itt kezdődik...

... valahol itt kezdődik a tánc igazi lényege számomra...
hogy bárki részesülhet benne
hogy azzal az eszközzel, ami éppen van, ami éppen az adott test, az adott állapotában, azzal tudok táncolni, részt venni, csatlakozni, örülni neki
hogy közösséget teremt
hogy felszabadít
valahol itt kezdődik, és ehhez szeretnék visszatárni

http://www.noltv.hu/video/3953.html

Down under

[terv egy szólóhoz]

Down under - A világ másik végén... a világom másik végén, alján, alattam, magam túloldalán. A Down under-ben magamból kiesve hullok alá, és maradok a földön. Olyan állapotváltozásokkal kísérletezek, amelyek a földhöz kötődnek, amelyek a lassú és a hirtelen dinamikák ritmusából születnek. Teszem mindezt a levegő keretében, a fentből kiszakadva egy időre, majd a fent-be térve vissza.

CREW (B): Terra Nova

PLACC Fesztivál
2011. szept. 29-okt.01.

 

video még:  http://www.kulturpart.hu/mozgopart/26462/titokzatos_kiserletek_a_szabadsagteren

Brush in action

a Faifai (J) Shibahama c. darabjában, vendégművészként
2011. szeptember 23.

 foto: Kazuya Kato, Faifai














és az akció előtti próbáról KNI képei: http://kni7.wordpress.com/2011/10/10/testkepek-2brush-in-action/

L1 Fesztivál - ülepedő gondolatok

2011.09.27.

Fesztivál, sok élménnyel, sok darabbal, sok kísérő programmal....
Éreztem, ahogy fáradok... ahogy telítődik a befogadó is.
Képtelenség elkerülni, hogy ne hassanak bennem egymásra az egymás után látott darabok...
nehéz egyet-egyet teljesen függetlenül megélnem.
Mindig kontextusba kerül... (a bennem lévő ismeretek, az az napi hangulatom, az előtte látottak, stb. kontextusába) ezért sosem tudja két ember egyformán nézni ugyanazt a darabot (valóságot).
S vajon a darabra emlékszel, vagy a saját reakcióidra? (mikor mire...)
Az első vetkőzés még érdekel, a harmadik már bosszant... az első provokációt még helyén valónak érzed, a többediket már unod... határfeszegetések után jóleső a szórakoztatás, szórakoztatásból egy idő után kilépnél valami durvább felé.

Szerintem aki akart, talált inspirációt, szórakozást, kérdésfelvetést is magának.
Aki akart, kérdezhetett, s aki akart, talán még válaszokat is kapott.

S hogy ki mire emlékszik majd, azt az idő meghozza... (pl. Barbara Fuchs szoknyás szólójára, még évekkel ezelőttről, a Szóló-Duó Fesztiválról...)
Aztán ülepszik, beépül, és megyünk tovább.... "eat it - digest it - and shit it out".

L1 Fesztivál - 5. nap

2011.09.25.

Chris Leuenberger (Svájc) – Masculinity

sok mindent írtam… de azt hiszem, nem lényeges, hogy miket

én öncélúnak éreztem őt

pedig ahogy indul, a földön fekvős, telefont nézős monológgal, még érdekes volt… vagy egy percig… aztán már nem tudtam figyelni rá, már nem érdekelt

sőt, utólag az a rész is tetszik, ahol a mozgások egymásba transzformálódnak (kicsit, Agata szólójára emlékeztet, csak ott az absztrakt képek transzformálódtak, itt meg a férfias tevékenységek sztereotípiáinak sora, mozgáson keresztül, repetícióval utaztatva az átváltozást)  – sajnos eddigre már kellően mérges voltam rá, hogy ne tudjak figyelni

értem, hogy határok feszegetése, értem, hogy kortárs művészet… de ez terápia, ezt miért kell végignéznem? (imitált kapálás, imitált fizikai munkák sora – tényleges fáradás… a Faifai darabja jut eszembe: „Kelj fel! Menj dolgozni!”  - azt érzem, hogy mindenkinek hasznosabb volna, ha igazából kaszálna… és valószínűleg akkor nem is volna kérdés, hogy mit jelent férfinak lenni…)

vége… azaz mégsem, mert itt éles váltással, szinte civilként mondja el Chris, hogy mindig is az volt a vágya, hogy sírni tudjon a színpadon… ezért  megkér valakit a közönségből, hogy pofozza őt…

Gábor megy ki elsőnek…  csak áll, és pofoz… kérésre

ez még mindig a kontrollról szól, hogy akkor üss, amikor kérlek

s persze amikor már majdnem sír, akkor nem kéri a következő pofont

nem merek kimenni… azt érzem, hogy addig ütném, amíg… nem tudom, félek, hogy kiszabadulna az eddig belém gyűlt agresszió, és kérés nélkül ütném…

a művészet tényleg provokáció?
a provokáció tényleg művészet?

az az érdekes, hogy ha azt mondom: ez egy performance volt, akkor végül is tetszik… de ha ez egy színházi előadás (amire jegyet vettem), akkor nem… akkor haragszom rá

a címke ennyit számít? vagy már én is kezdek kategóriákban gondolkodni?

control and out of control

Debris Company: Tomas Nepsinsky és Daniel Racek (Szlovákia) – [So Fa:]

egyszerűen jólesik

nem lineárisan gondolkodom, nem narrálom magamban, csak hagyom, hogy jólessen
és teljes lényemmel örülök, hogy két pasit látok a színpadon, és hogy az egyáltalán nem kérdés, mitől férfiak ők, mert minden rezdülésükben azok

egy idő után azt érzem, hogy teljesen hasonlóan van szerkesztve, mint a Julival csinált Vagy c. duónk… persze ők klasszisokkal képzettebb táncosok, meg gyakorlott színházi emberek, de valahogy nekem mégis ez ugrott be

volt csendes intró, „póz”-ba zuhanás, zene (!), kb. a néma monológ/absztrakt saját test pakolós rész, a „járkálós”, és a végén Tomas-nak még egy relévé-n táncolt szólója is volt...

hogy mindketten/megannyian járjuk az utat, és van, hogy találkozunk... leginkább a közösen megélt helyzetekben, vagy olyan állapotokban, ami mindkettőnknek ismerős

alig hiszem el... de jólesik a párhuzam

és inkább csak hagyom, hogy jólessen

és hálás vagyok, hogy ők zárják az estét, és a fesztivált

az emberek többnyire azzal szeretnek beszélgetni, akivel „egy húron pendülnek”, akivel hasonló gondolataik vannak, akivel általában egyet tudnak érteni

lehet, hogy ugyanerről van itt is szó

hogy azzal tudok együtt rezegni, akivel van "közös állapotom", akivel "egy nyelvet beszélünk"

és más meg mással tud, természetesen...

hallom a bárpultnál, hogy volt, akinek épp fordítva tetszettek a dolgok: hogy Chris szólója nagyon, és ez maximum csak félig… hogy ez nem is volt kortárs darab... ohh, jaj!

szerencsére különbözünk

én mindenesetre Danielt és Tomast megjegyzem magamnak

L1 Fesztivál - Małgorzata Haduch workshop 2

Izomlázam van, és lenyúztam a bőrt egy pár helyen magamról... de megérte.

csak egy pár gondolat... something to bring home:

uncharge by releasing
recharge by receiving

"Take the apple from the tree - eat it - digest it - shit it out - give it to Mother Earth - and find new energy out of it!" [David Zambrano]

You have to go somewhere!

L1 Fesztivál - 4. nap

2011. 09.24.

Małgorzata Haduch workshop

Flying low and passing through

flying low... a David Zambrano által kifejlesztett technika, Małgorzatán átszűrve

csúszások, spirál, föld

a földbe be és a földből ki

gathering - sending... énekeljük a mozdulatokat

és egy kis nyelv-teszt: mindenki a saját anyanyelvén énekli a mantrát...

van szlovák, cseh, lengyel, magyar, japán, és svéd résztvevő is

mini Bábelünk a tér

aztán visszatérünk a közös nyelvhez: gathering - sending

és az énekkel összhangban puhul el, és nyúlik végtelenbe a test

ez aztán egészen odáig fokozódik, hogy spirális leszállópályán ráfutva landolunk, földre csúszva

gyors egymásutánban, több oldalról

Mother Earth... ölelem a teret

majd fél kézen vissza, spirál hátra, fel, futás

ezzel játszva, egymást érezve, egymás útjaira csatlakozva

ez már kicsit passing through 

ami aztán az nap második felében jellemző ránk

we're passing through each other 

sosem egyenes, mindig spirál

sosem ütközik, mindig pördül

sosem tétova, mindig útja van

sosem önmagában, mindig másokon keresztül

járjuk az utat

mitől lesz érdekes egy ilyen egyszerű rendszer? 

mitől él a séta, a futás?

mitől válik csoporttá a sok ember?

vége...

még jólesik a térben maradni

még nem akarjuk eldobni

holnap még találkozunk

Trespass

2011.09.23.

balance, akrobatika, lógás, repülés
kitartás, egyensúly, láb között bújás, fordulás
homorítás, tenyérben állás
... 2 óra múlva már szédülök...
olyasmiket csinálok, amiket sosem gondoltam, hogy merek, hogy tudok
rosszullét - ez itt a határ a mai nap
mai nap, mert évekkel ezelőtt még bőven beljebb volt
tágulok

itt csengenek Malgorzata szavai arról, hogy pushing myself further, always...
átlépni mindig újabb és újabb határon

kiállítás, performance
bizonyos szempontból ez is egy újabb határátlépés
csak viccből mondtam Jackie-nek, hogy legközelebb én is fellépő leszek a fesztiválon
és íme, a legközelebb ilyen közelre került
Jackie már nincs itt
mi még igen
és furcsa, hogy ki kell menni a placcra, bármi történt is a színfalak mögött
kimegyünk
hála, hogy ketten

aztán még egy állomás mára
Japán, szín, csicsa, műanyag, elektronika, hangzavar, zűrzavar, kavalkád
festék, test, anyag... ecset vagyok
körülállnak, és én kenem magamra a kéket, meg a vöröset
s nyomokat hagyok
ezt is megtettem
már régi vágy volt, és egyben régi félelem is
és azt érzem, hogy helye volt, hogy itt épp ennek volt helye
hogy bármi más kevesebb lett volna

háromszor
mai nap háromszor
pedig nem versenyzem sem magammal, sem másokkal
ez egy ilyen péntek

trespass

...

forgive us our trespasses

Google, ki vagy a Mennyekben
és AdobeVallás

L1 Fesztivál - 3. nap

2011.09.23.

Csak a kiállításhoz kapcsolódó performance-ról van élményem... arról viszont egészen közelről. Tulajdonképpen a másik nézőpontból.

Ugyanis Noémi helyett most én csatlakoztam Lakat Andihoz, Oliver Mayne-hez és Varga Zsolthoz.

Ez ma a második eset, hogy az eddigi határaimon átlépek... és még nincs vége a napnak.

A test viszont törékeny... s percekkel a performance előtt is történhet olyasmi, amit nem kívánunk... 

egymásra hullunk... fáj...

ijedtség...

bűntudat...

Vannak dolgok, amik ha megtörténtek, már nem tudjuk visszacsinálni.

fotó: Kozár Edit

L1 Fesztivál - 2. nap

2011.09.22.

Lengyel nap

Agata Maszkiewicz – Polska

Videók sportbalesetekről… vicces és egyáltalán nem vicces balesetek sora.

Aztán egy atléta lány a színpadra esik, összetörve… és itt indul a tánc. Vagyis a test furcsa helyzetekbe hozatala, törése, és szinte észrevehetetlen alakváltozások egyik formából a másikba. Olykor hirtelen helyváltoztatás, és a forma-kreálás folytatódik tovább… az arcát, még mindig nem mutatta.

Feláll, kimegy, behoz egy mikrofont.

Eleven, szép arc, sugárzó mosoly – tökéletes ellentétben a sportbalesetekkel. Vicceket kezd mesélni.

Aztán videóról, egy stadion előtt, a lány arca animációként szól hozzánk.

Megint valóság,

„I should’ve keep on doing sport?” – hangzik el a kérdés, és indul vele a mozgás ismét. Központból, rendkívül sokáig. Egy hosszú, és lehetőleg érzelemmentes szex-party mozdulatai, a végtelenségig ismételve, hogy már feloldódik jelentésük, és csak a test vibrálása marad. Egy Regina nevű, junior úszó ismerősömre emlékeztet az arc.

Sort – szex – sport.

A sport veszélyes (ld. videók), de mi van a szexel? Szex a sport helyett? Hmmm… Bár a viccek tanulsága szerint az elefánttal azért itt is vigyázni kell. Kardio-aerob edzés, napi hányszor, hogy profi legyél?

Malgorzata Haduch – Safe zone

Kíváncsi voltam rá, nagyon, hiszen a hétvégén megyek Malgorzata kurzusára.

De – talán épp a nagyfokú várakozás miatt – inkább csalódás volt.

Igaz viszont, hogy nagyon jó ötletek voltak benne, vagyis végső soron mégiscsak inspirált a szóló. A Jan Cybis által megálmodott fények használata mindenképp izgalmas. Legjobban a legutolsó jelenet tetszett, ahogy a hátulról érkező fényben halad hátra az addigra ruhátlan táncos, és így folyamatosan változik a testére eső világítás, míg végül eltűnik a színpad hátulsó sötétjében… gyönyörű záró kép.

Anna Steller – Delia

With Jacek Krawczyk

Absztrakt, geometrikus és lassú. Balett – kung-fu… az ’50-es ’60-as évek minimalista zenei világában.

Egy idő után helyezkedem a széken. Vladka jut eszembe, szerintem neki tetszene, ő szereti az absztrakt mozgást. Helyezkedem… körbenézek… néhányan körülöttem szintén helyezkednek. A helyezkedés, biztos jele az unalomnak.

Fejvakarás, semmi…

0-1-1-0-1-0-0-1-1-1-0-…

Üres – tele – tele – üres - …

Ennyire nem vagyok egyszerű, ennyire nem vagyok zen…

Azt várom, mikor fog kimenni valaki. Pedig hihetetlenül precíz. Érzem, hogy profi, csak…

Úgy érzem magam, mint a gyerek a templomban, aki nem érti mi van, ezért fészkelődik.

A sziluettes részt el tudom képzelni egy vj-szettben… néhol begyorsítva, néhol meglassítva…

Absztrakt, kinetikus szobrok, bábúk mozgása a térben, bizonyos rendszerben, lecsupaszítva.

Miféle kapcsolat van e 2 ember között? Csak olyan, mint a függöny és a fal között?

Kapcsolat függöny és fal között –

Betű és papír között –

Fura… az unalom egy pontján túl egy csomó asszociáció bukkan föl.

És a mellettem ülő srác fejében is.

Persze, zen, üresség.

Üresség kell előbb, hogy valami beköltözhessen.

Lehet, hogy ezt is meg kell tanulni „szeretni”.

L1 Fesztivál - 1. nap

2011. 09. 21.

La Intrusa Danza (Catalonia/Spain) – Tame Red

Kicsit késve érkeztem, az elejéről épp ezért lemaradtam. Már a pajzs két oldaláról kommunikált a két táncos éppen, amikor bekapcsolódtam az eseményekbe.

Messziről látszik, hogy nem ma kezdték. És valahogy az is, hogy nem magyarok.

A test súlyos, a mozdulat a földből gyökerezik, és a másik segítségével kúszik felfelé. Tetszik a dinamikája, a súlya, az érettsége… tetszik, hogy nem fiatalok, hogy nem vékonykák, hogy nem akarnak lenyűgözni – gondolom, de aztán mégis lenyűgöznek.

15 év közös munkája… közös múltja. 15 év súlya és egymást emelése.

A fesztivál-füzetben csak később olvasom az előadáshoz írt szöveget. „Ha elmozdítod a testemet, a hegyet kell elmozdítanod. … És el kell mozdítanod anyámat, apámat, és ezt az embert is. … El tudod mozdítani ezt az ígéretet? El tudod mozdítani azt, ami szent volt? … Az örök magányról beszélek! El tudod mozdítani mindezt?”  Csak kiragadtam a szövegből néhány mondatot, de az egészet érdemes elolvasni. Gyönyörű… Költészet volt Virginia García és Damian Muňoz duójában, és ott volt ez az egymásban gyökerezés, ez az együtt menés minden nehézséggel és szárnyalással együtt.

Azon töprengek, már nem először, hogy a hely, ahonnan jövünk mennyire rányomja bélyegét a gondolkodásunkra. Ettől egyedi, ettől megismételhetetlen. És ettől nem lesz soha ugyanaz, mint a csapongás. Hogy ha választasz egy utat, akkor az összes többit nem választottad. Ha valahol gyökeret versz, akkor sehol máshol nem vertél gyökeret. Ha választasz egy társat, akkor az összes többit nem választottad. És mégis micsoda mélység van a kitartásban, a gyökerekben, az egy-úton levésben. Köszönöm!

Jackie Brutsche (Svájc) - The Mustache Princess

One woman show… szerintem a javából. Amolyan Mia Wallace energiáikkal, kicsit a Pulp fiction-t idézve meg számomra az elején (ami magából Jackie-ből fakad, azt hiszem). A show-bizniszből és csillogó felszínből való kiábrándulás… vagy az önmagunkra találás stációi. What you can do all by your own.

És Istentől sem lehet ám a végtelenségig kérni, mert előbb-utóbb számot cserél, és nem veszi fel nekünk a telefont…. „The number, you have dialed, is not in use at the moment.”

Magával ragadó előadói kiállás, apró - és nem is olyan apró - gegekkel (pl. Isten szájába adva: Ohh, my god! Jesus Christ!). És a játék az arccal, a hanggal, a testtel.

Az arc, amikor a narrátor, vagyis a „one woman” beszél, hihetetlenül élő, aktív, meglepő – aztán a „pop princess” már a csillogó maszk mögé bújtatva, gépi hangon affektálva, természetesen play back-ről. Saját készítésű manager, stylist, pszichológus, szerető, műsorvezető és New York-i „artist”, a díszletbe csomagolva… de mindez vajon mennyire valóságos? Mikor tudja meg végre Tiffany, mit is akar kezdeni valójában magával?

És ki mikor tudja vajon letenni, hogy mások mit szeretnének kezdeni az ő életével?

Vagy ki hogyan tud a sublót fiókjaiból kimászni?

Hogy most színész, zenész, díszlettervező, mozgás-művész, dramaturg – ugyan, kit érdekel? Van egy produkció, van egy alkotó, aki nehezen illeszthető bármelyik fiókba, kategóriába bele… akin szintén érezni, hogy nem ma kezdte, és azt is, hogy rock-zenészi énjéből kifolyólag egészen máshogy kommunikál a közönséggel, mint az a hazai színházi világban megszokott. Én egy életre elraktároztam. Köszi Jackie!

Dominik Grünbühel (Austria) – I am the mockingbird

Loop, vagyis egy on-going performance, videóval és élő előadóval, akik tulajdonképpen egymással alkotnak duót. Dominik on screen és Dominik in reality. Megint egy előadó, aki zenész is, táncos is, és vizuális intermédia-művész. A magam részéről szívesen láttam volna többet a mozgásos oldalából, mert az a kevés, amit mutatott, nagyon tetszett.

Különös hangulatot teremtett ez a folyton újra kezdődés. Halál, vég és újra kezdődés… de az egész mindig ugyan úgy, mindig ugyanaz. Első ránézésre legalábbis.

Aztán kijöttem néhány kör után a büfébe, Kovács Katára még rápillantani, hogy hol tart éppen a mai napi performance (Napról napra változunk.).

Handa Gote (Csehország) – Mushrooms

Ezt mi nem érthetjük ugyanúgy, mint egy cseh… mi nem járunk tömegesen gombászni az erdőbe, nem vadászunk rájuk, nincs ilyen szenvedély és fókusz.

Experimental stage work, music, visual art… valódi kéreg-kupac valódi illattal, valódi fatörzs-gomba és szőrme; kicsit tudományosan, kicsit vizuálisan, kicsit zeneileg, kicsit antropológiai szempontból, meglehetősen asszociatívan megfogva. Vajon magic mushroom is került a kosarakba?

Rengeteg a kellék… jelenetről jelenetre. A világítás nagyon tetszik. Végül is az erdő hangulatát sikerült megidézni számomra.

L1 Fesztivál – 0. nap

2011. 09. 20.

The Moustache Princess főpróba, és Kozár Edit kiállítás-megnyitó


„So this is where the story ends, already begins…”

zaj

elindulás, egymásra találás

elválás

egyedül maradás

útkeresés megint, most hogy vége, most, hogy elkezdődött

csend

Lakat Andi egyik félről, Kovács Noémi helyett Szente Bori a másik félről…

egyikük közelít a másikhoz

Oliver Mayne és Varga Zsolt hullámzik a billentyűkön

már megint azt hagyják ott, aki közelít, aki jobban akar, aki többet tesz

a fotók mosolyognak

megnyugtató, meleg monokróm színű molinókról, egymásba fűzve

ismerem őket

szeretem őket

lassan megértem a Shibihama állapotot… álom és valóság között lebegést

hogy a reggeli hexamater – „Kérje a kulcsot a kútkezelőtől!” – milyen távoli már a teljes nap fényében… mintha hetekkel ezelőtt történt volna

és minden után, most kezdődik csak el

csücsöknél fogva hazalóbált zacskós tejek

álmomban a nagy gekkónk kicsi volt, és félig vízben élt, mint egy teknős… a sóder helyett pedig színes ceruzákat, szívószál darabokat, és rózsaszín hab-cukorkákat szórtam neki a terrárium aljára… és menekült, és fuldoklott, miközben átrendeztem az életterét…de tudtam, hogy jobb lesz neki utána...

és álmomban visszatértem a megnyitóra, vagyis annak valami after party-jára, ahol Zsolték gyermekien boldog örömzenét játszottak, és Márti hintázott egy textil-hintában, ti lökődtétek, és a gyerekek kacagtak, meg körbe futkorásztak

d'Watt 2011

KNI fotók a főpróbáról
Less-Mess Workshop bemutató
Gödör, 2011. szept. 09.

további képek: http://kni7.wordpress.com/2011/09/20/3-dwatt-nemzetkozi-kortastanc-es-cirkusz-talalkozo/

Kontakt Budapest Fesztiválon
Marci-Gábor-Detti
2011

ArtMUSE No2

Noisy Coat, Bocholt, 2011

video:  http://vimeo.com/28451120

Fekete-fehér-igen-nem

Tánckommandó, 2011
Sétaszínházi előadás a Tünet Együttes, a BLOOM!, HODWORKS és Ardai Petra dramaturg jóvoltából

KNI fotók:

http://kni7.wordpress.com/2011/08/26/tanckommando-fekete-feher-igen-nem/

ezt a fotót pedig Cserkúti György követte el :)
2011. aug. 25., Holló utca






http://www.facebook.com/media/set/?set=a.10150264942016290.326080.607156289&l=2bd0aab56f&type=1

vers a Labirintusból

"Az Uralkodó öröme a hatalom,
A Mágusé a tudás,
Luciferé a kétely,
A Bölcsé a hallgatás."

Nelson Reguera Workshop-záró bemutató

2011. aug. 07., MU Színház

fotó: KNI
forrás: http://kni7.wordpress.com/2011/08/08/nelson-reguera-workshop-zaro-bemutato/




videó: http://dl.dropbox.com/u/16471843/westzone.m4v

OCTOPUS Tarot Labirintus a Szigeten

MEGHÍVÓ

http://tarotlabirintus.blogspot.com/2011/07/hajogyari-szigetaugusztus-3-4-1600-2000.html

aug. 3-4-én, és 10-14-ig a Szigeten, a Mágus asztalánál
:))











egy cikk: http://artportal.hu/aktualis/hirek/bihari_agnes_kiut_a_labirintusbol_kepzomuveszet_a_szigeten

az Erő útja: http://www.youtube.com/watch?v=5oJsaeWlxMI
(Mágus: 18:30-tól)

ArtMUSE No1

nézni:

http://vimeo.com/26624841




Living Room :: audioreactive mapping installation

@ ArtMUSE festival in Bocholt, Germany
artmuse.eu/​bocholt/​

created by
Elektro Moon Vision [Elwira Wojtunik and Popesz Csaba Láng]

dancer: Bernadett Jobbágy

Mederos Antonio szemével... lufik a Gödörből

... just good to have a photographer friend, who is one of the best of ever... 

avagy: ami maradt a Gödörben tartott performance-ból

[2011 július]

4-6-7 párbeszédek

[2011.06.13.]

- Áá, ez nem tragédia, ne zsongíts már! - mondtam a lánynak - na és, ha megnősül. Örülj vele!
- Ki ez a Julien? - kérdezte a fiú mellettem.
- A lány francia szerelme - válaszoltam.
  Tulajdonképpen úgyis csak álmodoztál róla már jó ideje - folytattam a vigasztalást.
- Na, szépek vagytok, mondhatom! - morgott ránk a fiú - valakivel éltek, s másra vágyakoztok.
- Jaj, ne legyél már ilyen! - kérleltem - Tudod, hogy így működünk. Valaki kell, akivel az álmainkban randevúzhatunk. De vigasztaljon a tudat, hogy valaki meg épp rólad álmodozik, valahol. Valaki, aki az együtt töltött néhány jól sikerült napból enged következtetni a veled való életre - mondtam - s ó, mekkorát téved! - tettem hozzá, de már csak gondolatban.
Ó, mekkorát tévedünk...
fd

"..."

"...körökké kötődni sokakkal, növekvő térré válva..."

[Rilke]

Összefüggés

[2011. júli. 06.]

Ami nem növekszik, az csökken -
ez az Univerzum rendje.
Folyamatos tágulás,
folyamatos szűkülés.
Folyamatos távozás,
folyamatos érkezés.
Folyamatos születés, és
folyamatos halál.
Mert ami nem növekszik,
az tényleg csökken.
Nincs állandó: halj meg hát!
gdg

Kontaktus

[2011. júni. 29.]

Tánc és ölelés között, az izzadtságodban csúszdázva
tollak, húzlak - érzem, hogy emelsz.
Nem zavar a szagod, nem zavar a szőröd,
az áthűlt vizes pólód, a forró leheleted.
Nem zavarsz, ha nem tökéletesen érzel,
s az sem zavar, ha téged bármi megzavar -
de úgy hiszem, most téged éppúgy, semmi sem zavar...
Néha észreveszem, hogy néznek - s ilyenkor kicsit minden zavar,
hisz kapcsolatot viszünk a világ elé.

Peregnek, foszlanak a fehér buborékok -
azt sem tudom, honnan jöttél,
azt sem tudom, milyen nyelven szólítanálak,
ha nem a testünk beszélne épp.

Izzadtságok, izmok, leheltelek -
test-meleg ölelés -
egyensúly -
napfénnyel kevert levegő jön-megy a nyitott ablakon.

Ha akarom, nem történik meg,
ha hagyom, minden történik - s minden, éppen jól.

Időn kívül

[2011. júli. 09.]

Ők most kívül esnek

az időn, most nem is

öregszenek, tulajdonképpen 

épp fiatalodnak ők, 

az erkély szélén, a 

lámpasor fényében, 

egymásban elmerülve -

Mint zápor utáni, frissítő zuhany - 

hullott ránk a szépség.

gh

Tegnap még...

[2011. júli.10.]

Tegnap még nem létezett.
Tegnap még nem volt
külön helyem a számára-
s már el is tűnt.
Mára, a tegnap még ki sem
alakult hely bennem, üressé vált -
Hiányzik.
Kiszakadt belülről egy épp
csak születő darab.

Az elengedni-tudás...
Meghalni-tudás....
Emlék minden, ami nem
éppen most történik.

Lehányálmok

Performance Fesztivál, Gödör Klub, 2011. június 25-26., 

Van Társula: Lehányálmok c. performance

Botos Kíra, Ciceri Klári, Ivánovics Beatrix, Jobbágy Bernadett, Lakat Andrea

Múzeumok éjszakája

FabLab/KiBu - Kepp Showroom: Noisy Coat

Kisföldalatti, Opera megálló
fotó: ...

Miből nyersz energiát? - plakátpályázat

K Ö Z Ö N S É G S Z A V A Z Á S ! ! !
[2011. június 21 - 2011. július 12.]

Sziasztok!

Mederos Antonio barátommal indultunk az ARC-ELMŰ fent leírt című plakát-pályázatán :)

és persze kiírtak FB-os Like-olós közönségszavazást... csodálkoztam volna, ha nem...

a like-oddal te is le tudsz adni egy-egy voksot arra a plakátra, amelyik tetszik (lehetőleg a mieinkre :)))

tehát:

1) jelentkezz be FB-ra... biztos, ami biztos; 

2) a "Miből nyersz energiát?" FB-oldalt is like-olni kell előbb, hogy a plakátokra szavazni tudj...

3) gyere vissza ide, és a linket másold át - nyisd meg

4) most már tudsz szavazni :))

a két pályázott plakátunk:

mosoly-energia (modell: Szirtes Kriszti):

http://www.facebook.com/photo.php?pid=7546715&l=f85c960754&id=607156289   

mozgás-energia (modell: Schell Martin):

http://www.facebook.com/photo.php?pid=7546713&l=7e8a878d73&id=607156289

Köszi!!!!

cím nélkül

[2011. 06.05.]

Nem az számít, hogy ki vagy.
Csupán, hogy kivel osztozol
magadon -
"Igen sokat tettél azért, hogy
aztán ne legyen az egészből
semmi" - hallom,
s milyen igaz!
Most fáradt vagy.
Halvány árnyéka annak, aki
lehetnél -
Sosem gondoltam volna, hogy
árnyéknak lenni ilyen
nehéz.


Kulcs kattan a zárban -
most épp nyitod, vagy zárod?
                       magad - -
gd

Ígéretek 5

megjelenés ismét, Ígéretek újra

...

egyszerűsödés

Pillanatfelvétel

[2011.április 18.]

Most viszonylag csönd van.

Most úgy tűnik, hallgatok.

Ilyenkor érnek, felszín alatt, a dolgaim, 

mint magok, s majd belekiálltom

őket a jelenbe, ha születni akar általuk. . .

gd

Az egyetlenért

[2010 október]

Lábad között alma -
Ádám, mondd, egyetlen vagy-e
az Ádámok között?

S vágysz-e az egyetlen Évára,
annyi szépséges Éván túl? 
...tülekedés a zöldségespult előtt...

Vetélytársak nélküli legelső,
féltékenység nélküli szerelem.
...finnyás ízlésed válogat a kosárban...

Sosem fogjuk megérteni - mert
magyarul sem ismerem -, hogy
mindent odaadni valamiért, mit jelent.

Balancé

Balancé
2010. augusztus

Rendezte: Görögh Árpád
Vágó: Tálas Zsófi
Operatőr: Gerencsér Dávid
Kellék: Görög Balázs
Tánc: Jobbágy Bernadett, Tania Garrido

Igazi férfiak

Az igazi férfiaknak olyan energiája van, amit nagyon szeretek. Ami ha tisztán megjelenik a színpadon, az önmagában kellemes. Gondolok itt a BUTI Dienes konferenciás 4+1 férfijára, vagy a Káin-Ábelre Márkékkal, vagy Sasha Waltz fantasztikus 4 pasijára a Madách színpadán.
Egyszerűen gyönyörű, egyszerűen más, egyszerűen csak általuk megjeleníthető. A hang, a testkép, a mozgásminőség... vagy egyszerűen csak: a férfi energia.

S ezt inkább náluk veszem észre. Úgy értem, hogy ilyen egyértelmű élményem a női energiáról még nem volt. Kézenfekvő azt mondani, hogy persze, hiszen nő vagyok, így ezt sosem tudom annyira kívülről látni. Pedig fontos volna tudnom, azt hiszem. Éppen azért, mert nő vagyok.
Mert ha felmegyek a színpadra, ott mindig egy nő lesz általam, sosem férfi. És inkább legyek nő, mint egy nemtelen anyag, egy fél mázsa hús, ami adott esetben mozog vagy beszél.
Nem tudom, hogy látnak kívülről a férfiak.
Azt tudom, én hogyan látom őket.
S azt, hogy amit látok, az jó.
hjjg