Emlékszem, ahogy
éledő értelmű kamaszként valóban vártam a HÍREKet a TV-ben… ahogy mondom a
szüleimnek, hogy megnézem a HÍRadót, mert kíváncsi vagyok mi zajlik a világban…
Most ez az
utolsó, amire kíváncsi vagyok a médiában…
Azon túl, hogy
több mint 10 éve, egyébként sincs TV-m, és nem is értem, hogy másoknak honnan van annyi ideje, hogy a TV-t nézze, vagy akár csak a háttérből
hallgassa, már rég nem hiszek a hírközlés ezen módjaiban...
Hétfő délután, a Kossuth téren, valóban megkérdezték sokan, hogy: Ki az a Lázár János?
[és most egy kis "játék" a média lehetőségeivel]
Amit ebből a
közmédia “hír”ként közölni bírt: itt látható, 15:46-tól szűk egy percben (hirado.hu/videok, 2014.06.09., 19:30-as híradó).
Mivel a hirado.hu-n éppen már nem elérhető ez a tartalom, de szerencsére mások már onnan kimásolták, íme az említett híradó-részlet (forrás: cink.hu):
Mivel a hirado.hu-n éppen már nem elérhető ez a tartalom, de szerencsére mások már onnan kimásolták, íme az említett híradó-részlet (forrás: cink.hu):
És ami talán leginkább fedi, miért is volt kint több/pár ezer ember a téren, és utána a sétában:
“Bár a tüntetés a Ki az a Lázár János? címet kapta, és az origós szál meg a norvég civil pénzek ellen vívott keresztesháborúja miatt a legtöbbször Lázár neve hangzott el a színpadon, fontos visszatérő eleme volt a hétfői beszédeknek a teljes politikai elittel szemben érzett elégedetlenség.”
Bővebben (szöveggel, képpel, videóval): itt
még mielőtt
félreértésbe keverednék, szeretnék tisztázni valamit: nem vagyok
kormányellenes. Egy frászt, nagyon is örülök neki, hogy Magyarországnak
Kormánya van, meg Miniszterei, meg Köztársasági Elnöke. A Kormány DÖNTÉSei,
döntési mechanizmusai, az egyeztetések hiánya, és a folyamatos manipulálás és
“hülyének nézés” az, ami nem tetszik.
És ez nem ma
kezdődöt… még sok-sok választással ezelőtt, egyetemista koromban, valamikor a
2000-es évek legelején, egy akkori kampányidőszakban. Amikor is a jobboldali
sajtó mellett kíváncsi voltam más véleményekre is, ugyanannak a kérdésnek más
oldalakról való megközelítésére, ezért kerestem a többi, nem jobboldali
sajtóorgánumot. Puszta kíváncsiságból, a teljesség igényének legalább minimális
kielégítése végett… És ez egyes
körülöttem lévő emberek szemében akkora vétek volt, hogy sírásig menően
bántottak, bántottuk egymást… (mondjuk akkoriban kevésbé tudtam a saját
gondolkodásom mellett érvelni, sokkal hamarabb törött el a mécses; de
egyáltalán nem értettem, miért élik meg, általam szeretett és tisztelt emberek,
ellenük és a “haza”, meg a “jó értékrend” ellen elkövetett támadásnak azt, hogy
különböző forrásokból tájékozódnék)
Azóta sokkal
inkább figyelem azt a MIT helyett, hogy HOGYAN ír, kommunikál, üzen vagy reagál
egy-egy cikk vagy riport. Érvel-e, vagy érzelmeket/indulatokat korbcsol fel,
indoklás nélkül kijelentget, mintha nála volna az igazság, vagy tényszerű
megközelítéseket sorakoztat, esetleg általánosítva, bizonyos csoportok elleni
gyűlületet sugall, stb.
Akkor szomorított
és riasztott el annak a végignézése is, hogy egyébként segítő szakmában dolgozó,
emberekkel (válogatás és ítélet nélkül) foglalkozó ember hogyan válik
indulatokkal teli szócsővé, és hogyan folyik belőle családi-baráti körben a
szitok, a halmazokban gondolkogó megbélyegzés.
Nem tudtam arra
figyelni már, amit mond, csak menekültem az elől, ahogy. És nem tudtam/tudok
azóta sem hitelt és bizalmat adni olyan hatalmi-politikai erőnek, aki erre
képes bírni embereket. (Az egyéni felelősségről most nem szeretnék írni. Az egy
másik kérdés, hogy miért uralkodik valakin el az ilyen jellegű gyűlület.)
Itt tartok azóta.
A különféle nézőpontok igényével, a társadalmi egyeztetés és párbeszád igényével,
a valódi kommunikáció és a konstruktív vita igényével, a civil társadalom
erősödésének, összefogásának igényével. Az emberek személyként, egyénként, felnőttként való
kezelésének igényével. A szeretet és elfogadás igényével.
szubjektívek a tömegből (bringával, kutyával, csecsemővel, gyerekkel, párral, idősen és fiatalon):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése