Egy Angol
ismerőssel, kollégával beszélgettem az imént, és az elmúlt hétvége
tapasztalásaival együtt most mindez írásra sarkall…
Mert mi is az,
hogy rokkant, munkaképtelen (disabled)?
Itt Budapesten / Magyarországon Tom, amikor táncórát tart, tolmács nélkül tulajdonképpen munkaképtelen, de
legalábbis hátrányos helyzetben van, vagyis disabled… “someone with special needs”.
Angliában már jó
ideje úgy tartják, hogy a “hátrányos helyzetűség” szociális fogalom, ugyanis szociális (társadalmi) tényezőkön múlik.
Ha ugyanis a társadalom akadálymentes (accessible)
épületeket, közlekedést, köztereket stb. biztosít, Braille-írással és
hangjelzéssel is tájékoztat, akkor ez a fajta akadályozottság áthidalható. Pont
úgy, mint egy tolmáccsal az idegennyelvűség is.
A handicapped
(nyomorék, fogyatékos) kifejezés
pedig kifejezetten sértő, hiszen a szó eredetéből fakadóan valamiféle koldulást
jelez. Angliában mostanra[1] kialakulóban van az a szemlélet, amit az “inclusivity” kifejezéssel írnak le, s ami valamiféle beleértettséget, tartalmazást takar. Valahogy úgy, mint ahogy én azt láttam, tanultam a tapasztaltabb kollégáimtól az ArtMan Egyesület berkein belül... pl. annak a keresése, hogy mi lehet az a felület, ahol egyenlőek tudunk lenni? És mik azok a formák és tartalmak, amit a másik tud megajánlani, kínálni nekem, ami az ő egyediségéből fakad? Hogyan tudunk olyan teret biztosítani, ahol dönthet mindenki saját maga, felelősséggel önmagáért és egymásért. Ahol ilyen értelemben felnőttként van kezelve minden egyén.
Valahol itt kezdődik az az “inclusive practice”, amire nem tudok megfelelő Magyar kifejezést hirtelen[2], de amire szerencsére itthon is akadnak példák. Ebből a “tartalmazásból” és egymás inspirálásából nov. 24-én, most vasárnap délután a Trafóban, a Kontakt Ünnep keretében, minden bizonnyal egy kis ízelítőt is kaphat, aki erre szánja a vasárnap délutánt.
1 megjegyzés:
én befogadónak fordítom az inclusive-et ebben a kontextusban
Megjegyzés küldése