2013. január 27., vasárnap

Mint a test...

...mert ebből értek...
[csak gondolatfoszlányok]

A mai olvasmány... hogy mint a testben, minden sejt és minden szerv fontos, és nincs fontosabb vagy kevésbé fontos, mert együtt lesznek egy egész test, úgy vagyunk együtt mi is. És amelyik szerv távol van, vagy alacsonyabb rendű, épp az igényel több törődést és figyelmet. És nem lehet minden csak fül, hisz akkor hol maradna a látás, és nem lehet minden csak kéz, mert lábakra is szükség van, stb.
És ha az egyik beteg, az egész beteg... és amelyik jól működik, az az egész testet tartja jól.

És azt gondolom, hogy ez igaz minden közösségre... családtól az emberiségig, az összes köztes halmazzal együtt. Mert ha emberként mind Isten teremtményei vagyunk, akkor számomra nem kérdés, hogy mind egy test sejtjei vagyunk, függetlenül attól, hogy ki miben hisz, hova tartozik.
És helye van mindennek - avagy "minden ami van, az azért van, mert szabad lennie". Helye van a közgazdásznak és a művésznek, az orvosnak és az utcaseprőnek, a tanítónak és az áruházi polcfeltöltőnek, stb. És valószínűleg helye van a szegénynek és a gazdagnak is.

De függetlenül attól, hogy valaki az utcán élve, a hideg, az éhezés, az alkohol és a megaláztatások során szűkülő pszichés állapotban létezik, vagy gazdag lelki életű tanító, prédikátor: mind ember vagyunk. Ugyanaz az anyag. És mint egy test, egymásért, egymás segítésére, egymásra utaltságban vagyunk.

Egy "pogány" ismerős gondolata régebbről, hogy aki gazdag, vissza kell fordítson a társadalom épülésére és mások segítésére a javaiból, mert valahol a mások "kárára" lehet ő anyagiakban annyira bővelkedő. Ezt most nem tudom kifejteni, de valahol ugyanerről szól.

stb. stb.
még annyi minden dolgozik belül, de idő szűkében hirtelen csak ennyi...
...test a testben, csepp a tengerben... mind ugyanaz vagyunk...
És ha az egyik beteg, az egész beteg.

Segíts minket egymásra odafigyelnünk!

Nincsenek megjegyzések: