[kb. 2008. 05. 27.]
Jaj, az az édes fándugós, útszélen alvós, patakban fürdős, stoppolós hangulataz a valaki, hogy szerethess hirtelen
az a gyökértelen, határtalan nyár, ami nem ér véget s nem kezdődik el,
amiben nincs semmi, és te mégis benne vagy -
ugye tudod, miről beszélek?
gfs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése