[2007, tavasz előtt, Dunaújváros felé a buszon]
Apró fénykörök az éjszakában,
láng imbolygása a kémény tetején -
a világ teljességének lírája,
hogy szeretni mégis
hatalom - -
Hogy egyszerre történik a
születés és az elmúlás,
a repülés és lehullásunk,
s egyszerre él öröm s
bánatunk - -
Kézen fogva járunk nagyszerű
és kicsinyes önmagunkkal -
ám a legsötétebb pillanatban
bent izzik már elkövetkező
hajnalom - -
Egyszerűség. S amíg
könnyeinkből lelkünk árad
szét, én szeretek sírni az
örömtől - -
gg
gg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése