[2007. március]
Eddig mindig, mindenki aki szeretett, úgy gondolta, lesz belőlem valami.
S közben én magam, az ég világon nem akartam lenni soha semmi.
Talán csak egy: okos anyuka - -
És nem azért, mintha magam nem látnék fantáziát magamban, vagy a dolgokban, amikhez kezdtem valaha, csupán azért, mert a kívülállás nem hagyta, hogy egészen bármivé váljak.
Nem vagyok festő, sem keramikus, nem lett belőlem fizikus sem, de zongoristát sem csináltam magamból. S valószínüleg táncos sem leszek soha, ha így folytatom. S persze, azt a bizonyos könyvet is meg kell előbb írnom, hogy 30 éves koromig kiadható legyen... Öt év. Öt év múlva leszek épp annyi. Mit jelent vajon? S mit jelent majd a gyereksírás karjaim között?
Kurva - igen - az, akartam lenni. Meg papnő. Vándor, majd bölcs öregasszony. Tipikus archetípus. Hipnotizőr és látó. A világlélek rezgése... no persze! A Kis Pesti Pina álmai...
Végül is, író, vagy költő sem akartam lenni soha. Csak tudom, hogy ki kell mindezt adjam magamból, hol ilyen, hol meg olyan formákban. De a címkékkel, nem tudom mit kezdjek.
Voltam kurva. Konkrétan... meg átvitt értelemben is. Most írjam ide, hogy jó volt? Igen. Egyfajta tapasztalás. Valami, ami nélkül most nem így lennék én.
...
Most már kapcsolatban élek. Most már a flört is meggondolandó, bár arról leszokni, nem tudom, hogy lehet. Most mindenesetre azt szeretném, hogy az az egy, hogy ő boldog legyen... velem. Ő azt szeretné, ha festenék...
És az egész, kezdődhet előröl.
hj
