2007. október 13., szombat

Babits Mihály - Névjegyemre

A név, mely áll e kis papíron,
kimondva szó, mely száll tova.
Lehellet és üres jel annak,
ki nem hallotta még soha!

S e rövid név, értelme tárva,
tudjátok mégis, mit jelent?
Egész világot, önkörében,
mely zártan, szuverén kereng.

S nem kisebb, mint a ti világtok,
mely földből s csillagokból áll:
két vége van minden világnak
a születés meg a halál.

Nem kisebb, semmit, sőt az ég s föld
között valókkal
még nagyobb;
s mindenképp más a tieteknél:
én nektek idegen vagyok.

S világom tág, de idegennek
belé a bemenet tilos:
jaj, mért egy örök idegennek
jelzé nevét e papiros?


Erre ma bukkantam. Szép, ugye? Nem értem magam... mégis pityergek.

S hogy milyen nehéz is egymást értenünk, s ismernünk... szeretnék elég bölcs lenni, hogy elfogadjam a határt, meddig egy ember ismerhető másik ember által.


Nincsenek megjegyzések: