2007. szeptember 7., péntek

Részletek egy régmúlt asszociációs folyamból

[2000. febr.]

Kívánlak benneteket!
Tanítsatok meg szeretni!
Tomi, Tibi, Tamás, Attila...
Semmi sem elég.
...
Szebben kéne írnom, hogy el tudjam olvasni
...
Táncolnom kell.
Szívni, égni, segíts, gyere!
Melleim ugrálnak jobbra-balra
Testes nő a súlytalanság határán
Sovány testetek hívja testem,
miközben vad táncot ráz a szoba közepén
...
és hallgat vad és rossz zenét - ami olyan jó!
...
Nem is fontos befejezni a szavakat
csak a hullámok fontosak.
senki, és semmi más
...
Lövések - vagy rúgások
esetleg símogatás?
Nem is tudtam, hogy a tesód balettozik. Ez tetszeik. Szeretem a balettet... meg a többit. Meg a sportot.
Az izmos fiatal férfitesteket...
Nem tudom eldönteni olykor, hogy rajzolnám, vagy szeretném őket inkább.
Vagy előbb.
Egyszerre.
Egyszerre nem lehet.
Egyszerre csak egy dolgot lehet csinálni.
Megfulladok. Picit szédülök.
Még nem akarok ölni. Még szeretni akarok.
Veszélyes vagyok, érzem.
A veszély relatív. De nincs is relatív. Utálom a műszavakat!
Utálom a sablonokat!
Magam is sablon vagyok.
most épp narancsvörös körmökkel...
neked tetszett - életvidám
te meg nem szóltál semmit... halottról vagy jót, vagy semmit...
Azért néha hazudhatunk.
Én megengedem magamnak.
...
Ez kemény. Gyilkos. Ez a valóság.
Én mindig álmodom.
...
egyszer valaki megtalálja...
ha kincs leszek...
És kincs lesz ez a züllött fiatalság kezében, mert
a fiatalok mindig züllöttek.
Mérgezett az éjszaka. Ők annak élnek.
A tiszta hajnal gyönyörű.
Várom a virradást
és el is jön. Ahogy a tavasz is, minden évben.
És a szerelem. Minden szívben.
A türelem, meg a rózsa...
jah - ha lenne rózsamagom!
...
Ne törődj vele, hogy szúr.
Szeress!
Szeress!
Szeress!
uhh... ez szar vég... itt kell az elválasztójel...
Nincs befejezés.
Nem akarok benyomni, vagy hatásokat kelteni...
(mi vagyok én, tyúk?!)
...
Miért hívtál Dettikének?
És miért símogattál meg?
...
Kár, hogy vége a papírnak...
A francba, hogy nincs nálam több!!!
bkkjbk


Nincsenek megjegyzések: