5 nap egy inspiráló művészeti és szomatikus fesztiválon
November 24., kedd – megnyitó
Théátre de
Bourg-en-Bresse, városi színház, kamara terem
A megnyitó gyakorlatilag két előadást jelentett, meg előtte egy egész rövid felvezető szöveget. Az első darab Indra Slavena szólója volt. Indra a SPARKS projekt egyik angol résztvevője volt, habár csak egész érintőlegesen vett részt a projektben. Korábban a Touchdown Dance Company tagja volt, ma már nem velük dolgozik, de így került Émilie[1] látóterébe. Látássérült kortárs táncos, fantasztikus mozgással.
[1] Émilie Borgo, táncos és koreográfus, a SPARKS egyik felnőtt tanulója, a Compagnie Passaros alapítója, a fesztivál művészeti vezetője és társ-szervezője.
A második előadás Émilie Borgo: Super-Héros c. darabja volt, ami egy rengeteg kellékkel és jelmezzel, meg vetítéssel operáló darab. Gyakorlatilag Émilie szólójára épül, amihez folyamatosan asszisztál egy-két társ előadó, majd a végén színpadra gurul és lépked egy kb. tucatnyi különböző sérüléssel élő "szuperhős", egy közös jelenet és egy tabló erejéig.
fotó: saját
Egyrészt az volt a feladatom, hogy a darab adott pontján felöltöztessek a parókákba és mindenféle holmikba két kerekesszékes nőt, akik addig a nézőtér első sorában várakoztak, mint közönség, majd az aktuálisan nekem szánt kék parókával és furcsa napszemüveggel, meg az ezüst magassarkúval a kerekesszékes hősök után tipegjek. Az élő tablóban mindenki kapott egy szuperhősös képregényt, és nagy átéléssel olvasni kezdtük, majd valaki kiment a színpad elejére, és készített egy polaroid (?) fotót a tablóról... és lement a fény. (A fotót nem láttam, de remélem meg tudom szerezni.)
November 25., szerda – közös improvizáció
La Tannerie
– koncert helyszín, Bourg-en-Bresse
Eyes
in the Eyes címen egy közös estet láthatott a közönség, amelyen egy
algériai származású repper és zeneszerző (AS’N – ejtsd: ásszen) által vezetett, kamaszokból álló inkluzív együttes zenélt, a Cie Passaros által meghívott táncosok – Lila Derridj,
Indra Slavena, Bernadett Jobbágy és Émilie Borgo – táncoltak, és Axel Clair: Eyes in the Eyes című, a kamaszokkal készült videóklippjét mutattuk be,
egyebek mellett. Az este programjában helyet kapott egy vers, amit szívesen
lefordíttatnék franciáról magyarra, mert a témája izgalmas: a vers egy szerelmi
vallomás, amiről csak a szöveg folyamata közben derül ki, hogy tulajdonképpen a
kerekesszékéhez írta a fiatal szerző a balesete után, és nem élete szerelméhez.
És helyet kapott a Csíramantra című 1perces táncvideóm is, amire aztán felfűztünk egy tánc-etűdöt.
fotók: Pascal Borgo
fotók: Pascal Borgo, Catherine Pirat
Gyakorlatilag egész nap a La Tannerie-ben
voltunk, próbáltunk, előadtunk, vacsoráztunk közösen. Este egy kiállítás
megnyitója is volt ugyanott. A kiállítás a Cie Passaros próbáin és előadásain
készült fotókat mutatta be.
November 26., csütörtök – szakmai nap
Előadások és
műhelymunka; ESPE iskola tormaterme, Bourg-en-Bresse
A nap
programja:
- Megnyitó és köszöntés
- Anne Garrigues és Jérémy Damian előadása
- Anne Garrigues vezette BMC workshop – FASCIA témával
- Bernadett Jobbágy előadása
- André Lambert előadása
- Indra Slavena előadása
- ebédszünet
- Indra Slavena és Bernadett Jobbágy által vezetett mozgásos workshop
- Anne-Catherine Nicoladzé vezette workshop
- zárókör
- Lila Derridj szólója a Bourg-en-Bresse-i városi színházban
Jérémy
előadása
Jérémy antropológus, és a szomatikus technikák
és irányzatok kialakulását, és közös vonásaikat kutatja. Előadásában négy időszakot emelt ki, amikor a szomatika élénken jelen volt, és a negyedik korszak napjaink kora.
Érdekest kérdést boncolgatott azzal, hogy vajon mi a közös az un. "szomatikus munkákban"?
- egy-egy emberhez kötődik a kialakulásuk
- ez az ember az adott rendszert kísérletezés és tapasztalati munka során alakítja ki; és sok esetben baleset vagy betegség miatt indul el az adott úton
- egyéni és csoportos munkákat tartalmaz
- az érintés különböző minőségeit tartalmazza, amely érintések nagyon különböznek az egészségügyben használt érintési minőségtől
- sok földön fekvés, tónus-munka, mozgásra szánt idő + anatómiai ismeretekre szánt idő + integrációra szánt idő (incorporate, relax)
- a szavak fontossága: mindenkinek idő arra, hogy megszólaljon, a gyakorlók szavainak és megnyilvánuló tapasztalatainak fontossága, a szavakkal való érintés gondolata – Words are acts, and has effects on the body – a szavak mozgást indikálnak, sokszor hamarabb, minthogy látható volna; kiemelt figyelmi tér
- a legfontosabb a SAJÁT tapasztalat a folyamat során: the body from an inner point; travel in our inner body; észlelés és érzékelés (perception and sensation); új szenzoros képességek kifejlődése, olyan érzéki csatornák bejáratása, mikről addig nem vagy alig vettünk tudomást
- megfigyelés
- test-tudatosságon, tudatosításon alapuló munka (body awareness, consciousness); test és szellem kifejtése a tanulási folyamat által (articulate body and mind through learning); a tanulási folyamat átszűrésze az érzékelési folyamatokon (transmit learning through sensation); egyéni és kollektív belső tájképek; szinte észrevehetetlen gyakorlati munka
Anne
előadása
Anne Bonnie-ról és a BMC kialakulásáról
illetve alapelveiről beszélt.
Detti
előadása
A szünet utáni visszarendeződés alatt a saját Köztes
Tér c. előadásomról és Bóta Ildi Mandalájáról készült fotókat mutattam, de ezekről nem beszéltem
igazán – csak annyit, a magyar sparks team bemutatásakor, hogy az ott pl. Feri azon a
fotón középen...
Alapvetően tehát a SPARKS hazai
vonatkozásairól beszéltem kicsit, illetve magáról a sparks projektről talán 2
mondatot, csak a kontextus kedvéért, mert előtte erről még nem esett szó. Gyakorlatilag a Budapesti meetinget és a Korais BMC LAB-ot részleteztem, illetve
mutattam videókat ezekről.
A LAB-ról készült kis felvétel nagy hatással
volt az emberekre... volt aki utána jelezte, hogy nagyon megindította a dolog,
és volt aki órákkal később, az egész napra vonatkozó záró körben hozta vissza,
hogy mennyire hiteles volt látni a munkát a gyerekekkel, és hogy végre látott
arra vonatkozóan példát, hogy mit lehet pl. BMC-vel a gyakorlatban kezdeni. Szóval az
alkalmazás elég nagy hatással volt.
fotó: Catherine Pirat
Aztán mint legutóbbi projektünk, az Éjszaka
Mindenkié programról mondtam kb. egy mondatot, és hogy hogyan vett az egyesület
részt benne, meg levetítettem az arról
készült filmet is. Eredetileg a Mandalát akartam inkább, de valami tévedés
folytán nem az 5 perces verziót vittem magammal, hanem a teljeset, úgyhogy
végül a Fehér Paradicsomos együttműködés mellett döntöttem.
André
előadása
André egy súlyosan sérült, fekvőkocsis férfi,
gyakorlatilag csak mimikával kommunikál. A Passaros társulat tagja, és több
előadásban is szereplő. A SILENCE
projektről tartott előadást, 2 segítő tolmácsolásával. A projekt során egyrészt
André és a társulat a gesztusok és mimika szintjén kezdtek sokat kommunikálni,
és tanulni egymástól, meg közös nyelvet kialakítani; másrészt André számára
készítettek egy speciális kamerát (a képen is látható), amit a piros gomb
segítségével és rádiójelekkel tud irányítani (az a fehár doboz az irányító
egység, amin van a kamera mozgatására ikon, és a felvétel, zoom, stop parancsok
kiadására is). Ezzel a kamerával André a színpadon élőben vett képeket, amik ki
voltak vetítve a hátsó vásznon. (hahó, ez az, amit már min. egy éve érlelek
magamban!!!)
fotó: Catherine Pirat
Indra
előadása
Indra gyakorlatilag egy kb. 10 perces videót vetített le a mostani
társulatával – Salamanda Tandem; illetve beszélt a saját motivációiról egy
egész picit, meg az észlelésről, mint kiindulási alapról egy látássérült táncos
esetén.
WORKSHOP - co-leading, Indrával
Erről most csak annyit írnék, hogy kint derült ki, hogy programváltozás miatt belefér egy általam vezetett mozgásos folyamat is a programba. Kicsit fejest ugrás is volt, ugyanakkor rájöttem, hogy ha most Budapesten lennék éppen, akkor az ÉNO értelmi akadályozottak napközi otthonában a rendszeres táncot vezetném... vagyis csak a helyszín és a résztvevők mások, én ugyanaz vagyok. Ez segített.
Indra kezdte a közös folyamatot kontakt órával, amire én rá-úsztam a folyadékok témájával. Ez állt közel, ez volt friss. Még jó, hogy épp előző hétvégén a folyadékok témáját boncolgattuk Ferivel az általa vezetett BMC ® programon, és még jó, hogy a jegyzeteim nálam voltak, és Bonnie cikke is a folyadékokról.
fotó: Catherine Pirat
Lila
Derridj: Une Bouche c. előadása
Na ez volt az az előadás – kb. 40 perces szóló, már a színházban –, ami után azt éreztem, hogy itthon is meg kell rendezni
valami hasonlót mint ez a fesztivál, és meghívni Lilát, meg Indrát is; és természetesen
bemutatni a KÉTséget, vagy ami aktuálisan adódik. Nagyon erős színpadi
jelenléttel és vizuális érzékkel megáldott előadó Lila. A hol 100% nőcis, máshol
meg butoh-s előadás folyamatos játék és átmenet a „szépség” és a „szörnyeteg”
között...
(A korábbi közös impró során mondjuk az is
kiderült hogy Lila nem csak ízig-vérig nő, de elég „bossy” is, és szeret ő
dönteni és rendezni helyzeteket; de ez a határozottság itt a darab előnyére
vált.)
fotó: saját
November 27., péntek – szabadnap
beszélgetés
Catherine-el és Anne-Catherine-el, shoppingolás Émilivel
Az erre a napra tervezett szakmai programokat
már korábban, a források egy részének elapadása miatt, a szervezők
lefújták. Így végre volt egy kis lélegzetvételnyi idő,
mindenki számára.
November 28., szombat – a Bál
Ferme á
Jazz, koncerthelyszín
Ez szintén egy izgalmas ötlet és struktúra,
amihez hasonlót itthon is csinálhatnánk. Ez ugyanis gyakorlatilag egy inkluzív
közös tánc volt szuper élőzenére, ahol sérültek és épek, idősek és fiatalok
együtt táncolhattak kicsit a buli, kicsit a vezetett táncóra keretei között. Koradélután volt egy workshop, ahol a "táncrendet" jártuk végig, így az itt jelenlévők már tapasztalattal mentek bele a késődélután forgatagába. A bál szerkezete 2 x kb. 1 óra tánc volt, a megfelelő score-ok mentén, közte szünet, büfé, süti, kávé, sör...
fotók: saját
