Még ma reggel is (12 óra alvás után), újabb formai ötletekre ébredtem...
Ez most már megmarad a vázlatfüzetnek.
Hirtelen csak annyit, hogy jólesett megint ürügyet és apropót találni az "egyhegyűségnek", a fókuszált figyelemnek, a mindent egy irányba rendezésnek. És jólesett leporolni az agyamnak bizonyos, cirka 8 éve nem vagy alig használt területeit.
A színház-csinálás ennél annyival jobb / más, hogy ott mindez az "egyhegyűség" valós térben, valós időben és legfőképpen az egész test és szellem bevonásával valósul meg a főpróbahét során, ami most nagyon hiányzott. Egy hete csak nyaktól felfelé és csuklótól kifelé létezem... minden egyéb csak bénult anyag, puszta súly. Szóval most visszafoglalom a testemet.
