2011.09.27.
Éreztem, ahogy fáradok... ahogy telítődik a befogadó is.
Képtelenség elkerülni, hogy ne hassanak bennem egymásra az egymás után látott darabok...
nehéz egyet-egyet teljesen függetlenül megélnem.
Mindig kontextusba kerül... (a bennem lévő ismeretek, az az napi hangulatom, az előtte látottak, stb. kontextusába) ezért sosem tudja két ember egyformán nézni ugyanazt a darabot (valóságot).
S vajon a darabra emlékszel, vagy a saját reakcióidra? (mikor mire...)
Az első vetkőzés még érdekel, a harmadik már bosszant... az első provokációt még helyén valónak érzed, a többediket már unod... határfeszegetések után jóleső a szórakoztatás, szórakoztatásból egy idő után kilépnél valami durvább felé.
Szerintem aki akart, talált inspirációt, szórakozást, kérdésfelvetést is magának.
Aki akart, kérdezhetett, s aki akart, talán még válaszokat is kapott.
S hogy ki mire emlékszik majd, azt az idő meghozza... (pl. Barbara Fuchs szoknyás szólójára, még évekkel ezelőttről, a Szóló-Duó Fesztiválról...)
Aztán ülepszik, beépül, és megyünk tovább.... "eat it - digest it - and shit it out".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése