[2011.06.13.]
- Áá, ez nem tragédia, ne zsongíts már! - mondtam a lánynak - na és, ha megnősül. Örülj vele!- Ki ez a Julien? - kérdezte a fiú mellettem.
- A lány francia szerelme - válaszoltam.
Tulajdonképpen úgyis csak álmodoztál róla már jó ideje - folytattam a vigasztalást.
- Na, szépek vagytok, mondhatom! - morgott ránk a fiú - valakivel éltek, s másra vágyakoztok.
- Jaj, ne legyél már ilyen! - kérleltem - Tudod, hogy így működünk. Valaki kell, akivel az álmainkban randevúzhatunk. De vigasztaljon a tudat, hogy valaki meg épp rólad álmodozik, valahol. Valaki, aki az együtt töltött néhány jól sikerült napból enged következtetni a veled való életre - mondtam - s ó, mekkorát téved! - tettem hozzá, de már csak gondolatban.
Ó, mekkorát tévedünk...
fd
