[élmény egy előadásról - belülről]
Vágy a beteljesülésre... az extázisra.
És az odáig vezető út.
Megannyi változás, és a változással járó fájdalom, lemondás. Hogy születni tudjon valami új - elengedni tudni a régit, ami volt, amit kinőttünk.
Alázat.
Hiszen "az ember nem a legszebb állat, hanem az állat legszebb álma! És ez az álom még befejezetlen..."
Változunk. Átalakulunk.
Keressük a beteljesülést.
Hogy szárnyalni tudjunk, akár csak napokig, percekig...
"Vállalni kell a lemondást, mert a lemondás az ünnep feltétele; a bábállapot bénultságát, mert ez a szárnyak feltétele."
Vágyunk. S változunk.
Ez így természetes.
fotó: Tankó Barnabás; 2012, Szkéné
2 megjegyzés:
De szép :) Köszönöm!
én köszönöm! :)
Megjegyzés küldése