[2011.06.13.]
- Áá, ez nem tragédia, ne zsongíts már! - mondtam a lánynak - na és, ha megnősül. Örülj vele!- Ki ez a Julien? - kérdezte a fiú mellettem.
- A lány francia szerelme - válaszoltam.
Tulajdonképpen úgyis csak álmodoztál róla már jó ideje - folytattam a vigasztalást.
- Na, szépek vagytok, mondhatom! - morgott ránk a fiú - valakivel éltek, s másra vágyakoztok.
- Jaj, ne legyél már ilyen! - kérleltem - Tudod, hogy így működünk. Valaki kell, akivel az álmainkban randevúzhatunk. De vigasztaljon a tudat, hogy valaki meg épp rólad álmodozik, valahol. Valaki, aki az együtt töltött néhány jól sikerült napból enged következtetni a veled való életre - mondtam - s ó, mekkorát téved! - tettem hozzá, de már csak gondolatban.
Ó, mekkorát tévedünk...
fd
1 megjegyzés:
Annál nagyobb tévedésünk nem lehet - azt hiszem -, mint mikor valaki mellett valaki másról álmodozunk...
Vajon ez valóban romantika?
Vagy inkább gyávasághoz fabrikált maszk csupán...?
Engem nem vigasztal, ha valahol valaki valamit lát, és nem mondja el, hogy része vagyok e látomásának... Nem vigasztal, ha valaki szeret, de én nem tudom szeretni...
Messzemenő következtetések szükségszerűen gyakrabban tévednek. :/
Megjegyzés küldése