Az igazi férfiaknak olyan energiája van, amit nagyon szeretek. Ami ha tisztán megjelenik a színpadon, az önmagában kellemes. Gondolok itt a BUTI Dienes konferenciás 4+1 férfijára, vagy a Káin-Ábelre Márkékkal, vagy Sasha Waltz fantasztikus 4 pasijára a Madách színpadán.
Egyszerűen gyönyörű, egyszerűen más, egyszerűen csak általuk megjeleníthető. A hang, a testkép, a mozgásminőség... vagy egyszerűen csak: a férfi energia.
S ezt inkább náluk veszem észre. Úgy értem, hogy ilyen egyértelmű élményem a női energiáról még nem volt. Kézenfekvő azt mondani, hogy persze, hiszen nő vagyok, így ezt sosem tudom annyira kívülről látni. Pedig fontos volna tudnom, azt hiszem. Éppen azért, mert nő vagyok.
Mert ha felmegyek a színpadra, ott mindig egy nő lesz általam, sosem férfi. És inkább legyek nő, mint egy nemtelen anyag, egy fél mázsa hús, ami adott esetben mozog vagy beszél.
Nem tudom, hogy látnak kívülről a férfiak.
Azt tudom, én hogyan látom őket.
S azt, hogy amit látok, az jó.
hjjg
