2007. november 29., csütörtök

A környéken

[2007. nov.29.]
Azon a környéken, ahol én lakom,
az állatok és az emberek nem
különböznek sokban egymástól.
Ugyanolyan fesztelen piszkít
férfi vagy nő a fa tövébe,
mint a sétálni vitt kutya -

S csak gőzölög a forró lé,
sugárként ráömölve a földre,
míg cseppjei szétszóródnak a
fagyos rögökön - -
Ez épp egy férfiú volt, felnőtt.
Megérkezett a villamosom.
jksdaf

2007. november 24., szombat

Edit

[2007. május]

Edittel nem bírtuk egymást.
Ő pont ott kezdődött, ahol
én véget értem... vagy fordítva.

hjlfg

Visszafordítva

[2007. júni. 25.]

Bárhová is megyek, mindenünnen saját féltékeny önmagam kacag a szemembe... Szakma, élmény, mámor, tudás és elismertség.
Hogy végignézzem mások sikerét, melyekhez én indítottam el őket, s szerepem azóta a leghátsó sor a közönségből, hogy tapsoljak és örüljek nekik.
S kacag fülembe az önzés, és fúrja szívemet, és én akarok ott állni, s fogadni a jót a világtól... tőletek.
De bárhová megyek, mindenünnen saját féltékeny önmagam kacag a szemembe...
Mindig van jobb, mint én.
sffsds

Ma No.2

[2007. nov. 24., Budapest, Klinikák]

Az még csak hagyján, hogy a társadalom ma beteg... de ami számomra még fájdalmasabb, hogy az emberek nagy része, a tizenkettő egy tucat ember, nem képes kommunikálni. Fogalma sincs hogyan mondjon igent vagy nemet, és amíg kibújni próbál a felelősség alól, egyéb sem érdekli, így aztán más emberek ideje sem. Erre pedig igen érzékeny tudok lenni...

Apák! Egyenességre tanítsátok fiaitokat!


"Nem hall, nem lát, nem beszél
Az erdő hallgat mélyen
Nem hall, nem lát, nem beszél
Nem, nem, nem!!!"
hu

2007. november 6., kedd

A. Einstein mondta

„A világ veszélyes hely. Nem a gonosz emberek miatt, hanem azok miatt akik nem tesznek semmit.”
[Albert Einstein; forrás: http://jetenke.googlepages.com/ ]
jbkb

2007. november 2., péntek

"Én vagyok. Én."

[2006. okt. 28., Falk Miksa utca]
"Én vagyok. Én." - Ezt mondja az,
akit otthagytak a férfiak vagy nők.
S ha ezt mondja: "én vagyok",
erősödő önmagába bújva takarva
a hiányt, bizton ott is hagyja őt
a te, a ti, s ők. Maradhat
tökéletesen az én. S "mi"-t mond,
kiben szeretet van, s aki képes
valakivel egységbe válni.
Lehetsz "én", s lehetünk "mi".
S lehetünk egyszerre akár
"én" meg "én" is - -

Rendben -

Kiürültem.
fde

...

"Az élet csak nyomokban tartalmazza a halált.
[H. Tibor, iwiw]

Címkék, szerepek

[2007. március]

Eddig mindig, mindenki aki szeretett, úgy gondolta, lesz belőlem valami.
S közben én magam, az ég világon nem akartam lenni soha semmi.
Talán csak egy: okos anyuka - -

És nem azért, mintha magam nem látnék fantáziát magamban, vagy a dolgokban, amikhez kezdtem valaha, csupán azért, mert a kívülállás nem hagyta, hogy egészen bármivé váljak.
Nem vagyok festő, sem keramikus, nem lett belőlem fizikus sem, de zongoristát sem csináltam magamból. S valószínüleg táncos sem leszek soha, ha így folytatom. S persze, azt a bizonyos könyvet is meg kell előbb írnom, hogy 30 éves koromig kiadható legyen... Öt év. Öt év múlva leszek épp annyi. Mit jelent vajon? S mit jelent majd a gyereksírás karjaim között?

Kurva - igen - az, akartam lenni. Meg papnő. Vándor, majd bölcs öregasszony. Tipikus archetípus. Hipnotizőr és látó. A világlélek rezgése... no persze! A Kis Pesti Pina álmai...

Végül is, író, vagy költő sem akartam lenni soha. Csak tudom, hogy ki kell mindezt adjam magamból, hol ilyen, hol meg olyan formákban. De a címkékkel, nem tudom mit kezdjek.

Voltam kurva. Konkrétan... meg átvitt értelemben is. Most írjam ide, hogy jó volt? Igen. Egyfajta tapasztalás. Valami, ami nélkül most nem így lennék én.

...

Most már kapcsolatban élek. Most már a flört is meggondolandó, bár arról leszokni, nem tudom, hogy lehet. Most mindenesetre azt szeretném, hogy az az egy, hogy ő boldog legyen... velem. Ő azt szeretné, ha festenék...

És az egész, kezdődhet előröl.
hj

Ma

A társadalom ma beteg. Ne alkalmazkodj hozzá, mert megbetegít!

Nagymező utca

[2005. szept. 18.]
Kis Pesti Pina. Te Kis Pesti Bestia -
Már Megint Hová Mész?
Kivel Jársz Mindig Új Utakat, S
Hol Talál Ma Rád Az Éj?
ff
df

[Vagy] Laurie útján No.2

[2007 eleje]
A mozdulat nem minden
A mindennek része sokminden
A mindennek része vagyok én is
nfmsn

Insomnia



Ez még régen volt... vagy másfél éve, amikor Zsunak még csak egy gyereke volt...
Azóta nem tudom mi van Zsuval... se azt, hogy Bogival, vagy Árpival mi van. Egyedül Laurával találkozom, úgy évente egyszer, vagy egy színházban, vagy egy kávézóban, mint például ma is.
kkfsa
fas

East meets East_No.7.

[2007, tavasz előtt, Dunaújváros felé a buszon]

Apró fénykörök az éjszakában,
láng imbolygása a kémény tetején -
a világ teljességének lírája,
hogy szeretni mégis
hatalom - -

Hogy egyszerre történik a
születés és az elmúlás,
a repülés és lehullásunk,
s egyszerre él öröm s
bánatunk - -

Kézen fogva járunk nagyszerű
és kicsinyes önmagunkkal -
ám a legsötétebb pillanatban
bent izzik már elkövetkező
hajnalom - -

Egyszerűség. S amíg
könnyeinkből lelkünk árad
szét, én szeretek sírni az
örömtől - -
gg
gg

Megismerés és megismerő

[2007. nov.02.]
És igaza van Konrad Lorenznek, amikor azt írja:
"... olyan ez, mintha a tárgyak színes peremét, amely egy régi, nem akromatikus objektívben minden kontúr körül megjelenik, nem a felvevő apparátus, hanem a tárgy tulajdonságának vélnénk."

Avagy P. W. Bridgman fizikus felismerése, mely szerint "a megismerés folyamatát és a megismerni szándékozott objektumot egyidejűleg kell vizsgálni, és a kettő legitim módon nem választható el egymástól."

[Konrad Lorenz: Ember voltunk hanyatlása]

Mert a világ bennünk szubjektív élmény. Így bárki bármit is mond, az mindig egyszerre maga a közlés, továbbá a közlő személyes véleménye a dologról.
ghh
hj

Felépítmények

[2007. nov. 02]
Kezdem felfogni a kimondott szó súlyát, s a felelősséget:
hogy nem mindegy, kiről mit mondok a másik embernek.

Ezt már Kornél is említette, hogy mindíg érzi a lakótársam
tekintetén, mikor mit mondtam róla, amíg ő nem volt jelen...

S a Zoli is felhívta már rá a figyelmet, hogy egyáltalán nem
mindegy kit, kinek a szemében, és hogyan építesz fel...

Felépíteni... vagy éppenséggel lerombolni valakit -
a kimondott szó erejével... S most döbbenek csak rá arra,

mennyi mindent hordok össze épp azokról, kiket szeretek,
épp azoknak, kiket szeretek... és csodálkozom, hogy ők
nem szeretik egymást - -
h